Az angol nyelv letagadhatatlan rajongóiként nem mehetünk el szó nélkül a hét eleji tragikus hír mellett: meghalt Nádasdy Ádám, költő, nyelvész, író, műfordító, egyetemi oktató, esszéista. Nyáry Krisztián posztjában így emlékezik: „Nem tudok sem a magyar irodalmi élet, sem a tudományos élet szereplői közül senkit, akit olyan egyöntetűen szeretett volna mindenki, aki csak ismerte, mint őt. Alkotói és tudományos alázatnak, kifinomult ízlésnek, huncut öniróniának, tapintatos őszinteségnek, komolyan vett játékosságnak, gyermeki kíváncsiságnak, polgári tartásnak, konok szelídségnek olyan egyedi ötvözete védte, amiről lepattant minden rosszindulat.” Az ELTE Bölcsészettudományi Kara pedig nem máshogy ír róla, mint aki az intézmény „évtizedeken keresztül az egyik legnagyobb hatású tanára volt, akinek híre és sokoldalú tevékenysége messze túlmutatott az egyetem falain”.

Az ELTÉ-n spanyol szakosként én nem jártam hozzá, de híre hozzánk is elért: diákjai rajongtak érte, és ezen semmi csodálkoznivaló nincsen. Számtalan előadása elérhető most már a világhálón, ha van egy kis időnk, most már mi is megtapasztalhatjuk, milyen is lehetett az óráin ülni, mennyire ellenállhatatlanul ragad magával a mondanivalója. Hétköznapi példái, hasonlatai mindenki számára könnyen érthetővé teszik a bonyolultabb gondolatmeneteket is. Hallgassátok meg tőle, hogy mit tud a nyelvész a nyelvről általánosságban, vagy azt, hogy milyen nyelv a magyar.

Újrafordította Shakespeare több drámáját, de soha nem szerette az „újrafordítás” kifejezést, hiszen ő nem akart a korábbi fordítók „ellen” dolgozni. A nyelv folyamatosan változik, teljesen természetes igény, hogy egy klasszikus darabot a ma embere is el tudjon olvasni nehézségek nélkül, és ne kínlódjon a színházban. A neten több olyan átiratot is lehet találni, ahol egymás mellett olvasható egy régebbi verzió és Nádasdy Ádám szövege. Elkészítette Dante Isteni színjátékának is az új változatát, a könyv két évvel ezelőtti megjelenésekor jött ki ez a hosszú, de nagyon izgalmas interjú. Talán még ennél is érdekesebb, hogy magyar színpadi műveket is átdolgozott, például a Bánk bánt, melynek eredetijét maga Vörösmarty Mihály sem igazán értette, amikor színházban látta a darabot.

Szerencsés vagyok: ma megtehetem, hogy hagyom magam sodródni az interneten. Egymás után nyitom meg az interjúkat, cikkeket, könyvajánlókat és kicsit megmártózom a fentebb már felsorolt elemekben, a tűpontos lényeglátásban, abban a rendkívüli műveltségben, ami annyira ő maga. Beleolvasok a versekbe, a novellákba, műfordításokba, visszakeresem vajon mit posztolt róla még valaki, bárki, aki közelebbről ismerte. Ha neked most nincs ennyi időd, és csak egy cikket olvasnál, akkor ezt ajánlom, szeretettel. Búcsúzunk! Köszönet és hála mindenért!