Azt mondják, válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és utána egyetlen napot sem kell munkával töltened. Bölcs tanács, ugyanakkor egyrészt nem mindenki füle hallatára hangzott el időben (jelen, *flegmaszmájli), másrészt azért előfordul a burnout a legnagyobb önmegvalósítók között is. Mi most vegyünk egy átlagos irodai dolgozót (esetleg vállalkozót), aki elvan a pozíciójában, és bár nem minden esetben szakad rá a hétvége elteltével a Sunday scaries [1], néha mégis jól jönne neki egy kis boost egy-egy hétfő reggelen.
Még mielőtt azt hinnétek, nálam van a bölcsek köve (philosopher’s stone), és univerzális módszereim vannak a hétfők fantasztikussá varázslására, még most szólok, ez sajnos nincs így. (És a gyerek fociedzésének az időpontja egész évben bele fog rondítani a hétfőimbe idén, de hát mit tegyek? Majd szemléletet váltok, vagy átkeretezem, ha ráérek.) Ebben az írásban inkább csak lehetőségeket mutatok arra, hogyan enyhítsük a hét eleji kínt, ha szükségét érezzük a beavatkozásnak. Használjátok amolyan menüként, kiválasztva róla a hozzátok leginkább illő, számotokra legmegfelelőbb technikákat (avagy fogásokat – pun intended).
Az egyik ilyen trükk a meetingek időzítése. Egyesek azt javasolják, hétfő délelőtt érdemes pár kisebb jelentőségű, könnyedebb meetinggel kezdeni, és csak aztán belefogni a komolyabbakba, de olyanról is hallottam, aki szigorúan betartja a N.M.M.M. elvet (No Meetings Monday Morning), és az idejét a heti teendők rendszerezésével, szervezésével, emailek megválaszolásával tölti. Nyilván, ha nagyon ég a ház, kivételt tesz (if something is on fire), de ezzel a módszerrel állítása szerint sokkal simább, lágyabb a megérkezés a munkahétbe (a soft landing into the work week), és mindent előkészíthet ahhoz, hogy a maximumot hozza ki a következő napokból (setting up my week for maximum success).
Más az erős kezdésre esküszik: némi ráhangolódás és a kollégákkal való beszélgetés (catch-up [2]) után azonnal belevág a legnagyobb projektbe (tackle your biggest project), amivel éppen foglalkoznia kell és a lehető legtöbbet halad vele, minden mást háttérbe szorítván hétfő alkalmából. Így a többi napnak már azzal az elégedett tudattal indulhat neki, hogy máris hatékonyan indult a hét, ez pedig hatalmas löketet tud adni (it gives me a real boost).
Nem szigorúan munkával kapcsolatos (work-related), de szintén jó ötlet lehet hétfő estére programot szervezni: könnyed vacsora a városban egy barátnővel, szolid társasjáték-est, biciklizés, vagy akár mozizás (egyedül is ér! Tiéd az összes popcorn! 😉 ). Így napközben elég csak az izgalmas estére gondolni, máris kicsit könnyebb az ember lelke.
Vannak, akik nem tudnak meglenni zene nélkül. Ők összeállíthatnak maguknak egy „hétfői hatékonyság” fantázianevű playlistet (kell bele a Don’t Stop Me Now, a Waka Waka, a Bulletproof és bizonyos helyzetekre a Don’t Worry, Be Happy), ezt mehet a nap legdurvább óráiban a háttérben (fülhallgatóban!), a munkaórák vége felé pedig be lehet iktatni új, számukra még ismeretlen zenék hallgatását. Az én figyelmemet sajnos teljesen eltereli a zene, ha van benne szöveg, azért, ha nincs benne szöveg, azért… Ten hours of focus music: engem csak zavart. Ez van. 🙁
Remek lehetőségeket rejtenek magukban a rituálék. Most olyanokat fogok javasolni, amelyekhez nem kell újholdkor az éjszaka közepén kimenni a mezőre levágni egy szarvasagancs-nyelű gombászbicskával a hetedik árvalányhaj szálát a keletről lanyhán fújdogáló szélben amikor huhog a gyöngybagoly. (De csak azért, mert ahol én lakom, kevés a bagoly.) Egészen apró dolgok is válhatnak rituálékká, és nagyon is érdemes ilyen kis kapaszkodókat alkalmazni. A legeslegjobb persze az lenne, ha minden egyes reggelt rituáléval kezdhetnénk, és sokan azt állítják, ez pusztán elhatározás kérdése, pont amiatt, mert tényleg kis dolgok is remekül funkcionálhatnak: egy (akár vezetett) meditáció ébredés után; a mozdulatsor, ahogy elkészíted és elfogyasztod a kávédat; a parkon keresztül vezető séta választása az irodához a busz helyett, még ha így kicsit lassabban is érsz be… Tíz perc, ami feltölt, máris jobban indul a nap. Nekem egy ilyen office-day rituálém volt: amikor – nagy ritkán – be kellett mennem az irodába, mindig megajándékoztam magamat egy diós csigával [3] és egy ribizlis joghurttal a közeli boltból, és ezeket mindig ünnepélyesen fogyasztottam el (hiszen olyan finomak!), akár a kollégákkal, akár nélkülük. Az egészségtudatosabbak (no meg akik ügyesebben be tudják osztani az idejüket) természetesen választhatnak maguknak valami sportot is reggelre: a koránkelőket várja az uszoda (benne a szauna!), de 10-12 kilométer a biciklin, és az ember már reggel 8-ra úgy érzi: jöhet bármi, kész vagyok megbirkózni vele! Szolidabb (munka)társaink ne becsüljék le a séta erejét! 15 perc, de nem a Váci úton! Valahol, ahol halljuk a saját gondolatainkat legalább. Minél több a fa, a zöld felület, annál jobban kikapcsol. Kutyások előnyben. Az igazán elszántak pedig összeköthetik ezt a programot a napfelkelte megnézésével (bizonyos évszakokban nem is olyan lehetetlen küldetés ez itt ezen a szélességi körön, ahol vagyunk).
Nem csalás egyáltalán még vasárnap este elkészíteni a hétfői reggelit vagy kávét… Ez utóbbihoz nem értek egyáltalán, az dereng, hogy a kávét frissen főzve szereti mindenki, de az általam olvasott cikkben a hölgy jeges kávéhoz készített alapot magának vasárnap este, és hétfő reggel úgy érezte: máris három lépéssel előrébb jár mindenkinél. Valami hasonlót élek át én is, amikor csak be kell nyúlnom a hűtőbe az előző este bekevert overnight oat mealemért (itt egy profi elmeséli lépésről lépésre, hogyan készül ez a finomság). Mondom, hogy az apró dolgok is számítanak. Aki viszont szeretne – és az ideje is engedi – kidolgozhat magának egy hosszabb, öngondoskodás rutint (self-care routine), napfelkeltével, macskasimogatással, légzőgyakorlatokkal, jógával, meditációval, olvasással, smoothie-val… De jó lenne!
Mivel jelenleg állandóan időhiánnyal küzdök, a talált rituálék közül ez a rövidke szólított meg engem most igazán: mielőtt nekilátsz a munkának (first thing in the morning), stopperrel mérj le ÖT percet, ami alatt rendbe hozod az asztalod (tidy your workspace). Szeretem a rendet, a tisztaságot – ha ezt valóban megcsinálom minden hétfő reggel, nem is fog kelleni ennél több idő rá. Hatékonyság-növelő, hangulat-javító, kreativitást serkentő csodamódszer ez. Olyan varázslat, melynek a végén az ember alig várja, hogy elkezdhessen végre dolgozni. Pont erre van szükségem! (Just what I need!) Kipróbáltam: It’s pure magic!
Rituálét egyébként nemcsak egyéni-, hanem csapatszinten is be lehet vezetni. Nemrég olvastam, hogy az egyik kedvenc biznisz influenszerem [4] minden hétfőn délelőtt team meetinget tart, de nem is akármilyet. 75 percet szánnak arra, hogy egymásra figyeljenek, erősítsék az egymásba vetett bizalmat és megnevettessék egymást. Ez persze nagyon utópisztikusnak hangzik, de bizalom nélkül nem lehet erős csapatot építeni. Bizalom pedig akkor van, ha emberi odafordulás van egymás felé. Na, de kanyarodjunk vissza ide, a saját valóságunkba. Lehet közös ebédet szervezni hétfőnként, akár úgyis, hogy akkor az ne a szokásos kantinban legyen, hanem a három saroknyira található indiai étteremben például. Vagy amit mindenki szeret (olasz! 😉 )… Meg ha nem a hétfő a közös irodás nap, akkor egy másik, releváns napon. A mi irodánkban régen Pizza Péntekeket tartottunk, az sem hétfőn volt, viszont mindenki várta.
Még egy utolsó dolog van a tarsolyomban: a Wonderwoman póz. Amilyen idétlenül hangzik, olyan hatékony. Vedd fel ezt a testtartást akár csak két percre a nap (hét) elején, és érezd, ahogy megtelsz önbizalommal és tettrekészséggel. A testbeszéd-kutató Amy Cuddy ebben a videóban fejti ki a tudományos hátterét annak, ahogy az úgynevezett power pose-ok működnek [5]. Tehát ne feledd: állásinterjú, fontos prezentáció, vagy egy sima hétfő előtt tuningold csak fel magad 120 másodpercben ezzel az egyszerű trükkel. Nem fogod megbánni!
Záró gondolatként pofátlanul ellopom Amy TED talkjából ezt a mondatot: „Tiny tweaks can lead to big changes”. De csak mert abszolút ide illik. Válassz magadnak egy (kettő? három?) kis technikát a felsoroltakból és teljenek ezen túl jókedvűen a hétfők is! Happy Monday, everybody!
[1] Hétvégén, jellemzően vasárnap az emberre törő szorongás, amit az a tudat vált ki, hogy hamarosan hétfő van és újra dolgozni kell.
[2] Kifejezetten olyan beszélgetés, aminek az a célja, hogy „utolérjük” a másikat, vagyis képbe kerüljünk, melyek a legfontosabb események jelenleg az életében.
[3] Jó, bevallom, kettővel…
[4] Bingo, you guessed it right: Simon Sinek.
[5] Ebben a TED talkban pedig még többet mesél a testtartás erejéről.