Kitört a nyár! Sokféleképpen lehet ezt fogadni, aki tudja kiegyensúlyozottan, az kommentben megírhatja a titkát, vagy a terapeutája telefonszámát, nagyon köszönjük! A június azonban tartogathat bőven aggódnivalót, megoldanivalót, vagy csak simán negatívumot, kit, hogy talál. Kezdődhet a szenvedés a melegtől[1], negyedév utolsó hónapja is van, a gyerekesek életében az iskola záró heteiben a programdömping mossa üresre anyu/apu agyát (melyik gyerek melyik napon hova megy, mikor indul, mikor jön haza, mit kell vinni, milyen szendvicset hajlandó megenni, megromlik-e, meddig vigyáz rá valaki más és hol, év végi drámadélután, csellóvizsga, karatevizsga, kórusfellépés, sakkverseny, ja meg a virág a tanítónéninek…); és szintén elstartol az éppen aktuális mindenki-szabira-megy-hogyan-oldjuk-meg-a-helyettesítéseket téboly is. Tehát megint minden adott egy kis (?) megőrüléshez.

Az ember igyekszik. Hamar rájön, hogy a legkevesebb frusztrációt hozó törekvése csak az lehet, ha némi lazasággal tartja magánál valahogy mégis az események irányítását (már amennyi rajta múlik), és ehhez találtam én most egy nagyon szuper mentort magunknak és a könyvét. Mark Manson The Subtle Art of Not Giving a F*ck című kötete egy tiranai könyvesboltban akadt a kezembe még tavaly ősszel. És bár imádtam minden egyes grafikonját is, melyekben a gondolatai mögötti alapelveket magyarázza, mit nekem holmi firkálmányok (doodles, scribbles), engem mégiscsak a választékos szókinccsel lehet megvenni. Hát megvett, f*ck ide vagy oda (some f*cks won’t make a difference; even with so many f*cks).

Könyvcímet talán a legnehezebb fordítani a világon[2]. Magyarul az említett kötet „A lesz*rom rafinált művészete” címmel jelent meg, és azt kell mondjam, nagyon jól el lett ez találva (it has been nailed). Ettől függetlenül én most kitérnék azért a „not give a f*ck” fordulat eredetijére, mert hát azért az nem így kezdődött. Vagy persze, honnan tudhatnám, hogy kezdődött, mindenesetre vannak ennek szalonképesebb változatai is. Emlékeimben ugyanakkor nem sokkal elegánsabb kifejezések tolulnak csak fel (a f*ck helyére a sh*t és a sod jön még, és csak most tanultam meg, hogy ez utóbbi jelenti a gyeptéglát is, a kellemetlen alak mellett, ellenben azt tudtam, hogy elég laza helyeken használják a Oh, sod it!, a Sod off! kifejezéseket is). Na, de ha azt akarjuk kifejezni, hogy valami nem érdekel minket, és el akarjuk kerülni az „f betűs szót” (the f-word), akkor tudok helyette ajánlani egy másikat, a fügét, bár az is f-betűs: not give a fig, vagy not care a fig. További, nagyjából bárhol használható változat még: not give a hoot (huhogás; not give two hoots is létezik!), az imperiális mértékegységek rajongóinak pedig a „not give an inch”-et ajánljuk[3]. A not give a damn már messze nem professzionális, aztán persze lehet cifrázni a dolgokat: not give a flying f*ck, meg amit még a fantáziátok megenged. De ez lesz a házi feladat, az aktuális sorozataitokból gyűjtsetek ki pár ilyet és írjátok meg nekünk kommentben! Damn, a fene se gondolta volna, hogy egyszer még ennyi csúnya szót fogunk használni egy cikkben! Markot hibáztatom! (I blame Mark!)

Még egy pillanatra időzzünk a subtle szó felett is, olyan kis finom, olyan kis körmönfont, olyan kis rafinált, visszafogott, titokzatos, diszkrét, alig észrevehető. Kiejtésért és mondatban előforduló példákért katt ide.

Tehát, a könyv. A honlapon úgy mutatják be, hogy ez egy önsegítő könyv (self-help book) azoknak, akik utálják az önsegítő könyveket. És valóban – a cél az önfejlesztés (self-improvement), de Mark kihagyja a mérgező pozitivitást és nem akar arra megtanítani, hogy hogyan legyen kevesebb problémád. Azt vallja, hogy az élet problémák sorozata és hiszi, hogy az múlik rajtunk: tudunk-e önmagunk számára jobb problémákat teremteni, melyeknek a megoldási folyamata is kellemesebb, mint azok a problémáink, amelyekkel indultunk. Mondok egy példát: ha az ember szeretne egészségesebben élni és emiatt úgy dönt, mostantól rendszeresen futni jár majd, akkor máris felmerül pár új probléma – kell egy jó futócipőt venni, és be kell iktatni a mindennapokba azt a bizonyos futóedzést, ami miatt lehet, hogy hamarabb kell felkelni reggelente. És ha elég kitartó volt, akkor az is könnyen előfordulhat, hogy egy idő után már nem fogja elégnek érezni azt a 20-30 percet, amivel indult… még korábban kell felkelni, vagy teljesen átszervezni a napjait. Probléma probléma hátán, nem igaz? Viszont mennyivel kellemesebb ezekre a problémákra keresni a megoldást, mint például arra, hogy alig negyvenévesen nem tudok egy jót biciklizni a gyerekemmel, mert nem bírom szusszal, vagy mostantól hogyan kell majd cukorbetegséggel élnem. Mark azt hirdeti, hogy sok esetben megválaszthatjuk mi magunk, hogy melyik problémát szeretnénk megoldani és hogy elakadásainkat, boldogtalan időszakainkat nem letagadni, hanem megélni kell, inspirációt merítve belőlük a megoldások keresésésre.

Az ajánlások kiemelik, hogy mennyire elgondolkodtató (thought-provoking), hogy köntörfalazás nélkül, lényegretörően ad útmutatást (it’s a no BS[4] guide) az élethez, kíméletlenül őszinte (brutally honest) és hogy bizony mélyre megy (to go/dig deep), ami ijesztő lehet, ugyanakkor nagyon fontos. Igazából a címben szereplő f*ckok azt a célt szolgálják, hogy rávezessenek: túl sok mindennel foglalkozol, és kevés időt töltesz azzal, ami igazán fontos a számodra. A javaslat rém egyszerű: iktasd ki a sok kis apró f*ckot, és amire viszont időt/energiát/fókuszt szánsz, azt tedd teljes erőbedobással. Az egyik legerőteljesebb (one of the most powerful sentences) mondata, amit pár hete a hírlevelében is kiküldött nekem: „Your time is not the problem. Your focus is.” Brrr! Mit is mondhatnék? Épp annyira hátbaveregetés, mint amennyire pofon. (It’s as much a pat on the back as a slap in the face.) Ez Mark trükkje, ha úgy tetszik. (This is his thing.) Én pedig azonnal csökkentettem a napi screentime-omat[5].

Megijedni ugyanakkor nem kell semmiképp. Mark rávezet, hogyan találd meg a számodra fontos dolgokat és gyakorlati tanácsokkal lát el, hogy hogyan építsd be a mindennapjaidba a számodra értékes momentumokat. Oh, igen, nyilván, ennek ára van: egy csomó mindennek mennie kell. De csak azt veszítheted el, ami nem is olyan fontos. Szerintem jó csere (it’s a good deal). Megtanít nemet mondani, határokat húzni, rávezet arra, hogy nem baj, ha nem szeret mindenki. Hirdeti, hogy a kevesebb több (less is more), amit nagyon nehéz elhinni abban a világban, ami csak egyre sulykolja belénk a „több” értékességét. A több menő, a több gazdag, a több népszerű. A kevesebb viszont könnyebben kezelhető, átláthatóbb, és nagyon sokszor őszintébb is. Vagyis: igen, kidobhatod azt a csúnya teáscsésze készletet, amit a nagymamádtól kaptál… sose tetszett, nem is teázol… a nagyira emlékezz mással!

Mire tanít még a könyv? Arra, hogy ne félj a kudarctól. És hogy azon se rágódj, hogy nem tudsz mindent. Soha nem is fogsz. Fogadd el ezeket, és az élet elkerülhetetlen apró tökéletlenségeit (inevitable unimportant imperfections in life) kezeld a helyükön (jól sejted: don’t give a f*ck!). Kiköpte valaki valaha karácsonykor a tetején kirepedt bejglidet? Na ugye, hogy nem! (Ha meg igen, arra is van tipp a könyvben!)

Mark a könyv egyik fejezetét szívesen elküldi bárkinek ingyen: itt találsz ehhez linket. Mint már említettem, hírlevele is van, hétfőnként küld mindig pár sort, hogy önreflexióval induljon a hét: 1-2 gondolat, pár kérdés, amit érdemes feltenni magadnak, egy feladat, ami kicsit kilök a komfortzónádból. Nem ellenőrzi le, hogy megcsináltad-e, de ha igen, akkor megírhatod neki a tapasztalataidat (és még az is lehet, hogy a következő heti hírlevelében idéz a leveledből!). Én szeretem ezt az interaktivitást. Gyerekes lenne? I don’t give a f*ck. A fenti linken bele tudsz olvasni a korábbi leveleibe – így könnyebben eldöntheted, if you give a f*ck.

Nem rég egy új podcast sorozatot is indított Solved címmel, de még nem volt alkalmam belehallgatni (avagy, I haven’t given a f*ck yet). Az első két epizód a halogatás (procrastination) és az ember számára fontos értékek (values) témáját járja körbe. Érthetően beszél[6], szerintem érdemes hallgatni – ha a podcast nem szimpi, található a neten több előadás is tőle, lehet mazsolázni! Itt a saját youtube csatornája, de megtalálható minden más platformon is. Ajánljak egy konkrét videót? Itt van ez, a boldogságról. 😊

Ha angolul még túl meredeknek érzed, akkor magyarul ajánlom figyelmedbe a másik könyvét is: Egy kis remény egy elb*szott világban”-t (Everything is F*cked – A Book About Hope). Ezt még én sem olvastam, remélem, minél hamarabb meg tudom szerezni. És szintén megjelent a gyakoraltias kézikönyv: „A lesz*rom rafinált művészete – napló”, ígéretek nélkül, hogy töltögessed… vagy ne… ahogy te szeretnéd.

Persze, bele lehet kötni. Van, akit irritál, ha kőgazdag (filthy rich) bloggerek mondják meg Los Angelesből a tutit – megértem. Én bírom a pasast (I dig the guy), tetszik a lendülete, a lazasága, és az, hogy tényleg nincs BS. Sarokba szorít, aztán mégis megmutatja, hova van akasztva a slusszkulcs az élet autójához. Go, and give a f*ck! Or don’t! You’re in charge!

[1] Ne legyek igazságtalan, most, amikor ezt írom, éppen zuhog az eső. És igen, másfél órája sincs még, hogy meglocsoltam a gyepet… ami persze sose úgy nő, ahogy a dobozon a képen… Csak nem sod kellene ide is? Oh, well, do I give a f*ck? A cikk végére talán kiderül.

[2] Jó, nem mindig, lásd Jane Eyre.

[3] És upszi, nem bírtam ki most sem Jóbarátok utalás nélkül, a hetedik évad ötödik részében egy pasi, „Hums while he pees”, aka (also known as) Kyle „does not give a tiny rats arse” a hálószobában használt falfesték színét illetően.

[4] no-bullshit

[5] Külső kontrollos lennék? Lehet… Do I give a f*ck? Nope. Majd talán egyszer később. Most még más dolgom van.

[6] Legalábbis a korábbi podcastjában érthetően beszélt, gondolom, ez nem romlott el azóta sem.