Hopp, volt itt egy hétvége, ami átlopott minket csibészül a nyárba, én pedig egy szombathelyi kiruccanás alkalmával meg is nyitottam azonnal a nyaralási szezont, méghozzá az ausztriai Stájerország egy igazi kis rejtett gyöngyszemével (hidden gem): a Zotter csokigyárral, hivatalos nevén a Zotter Schokolade GmbH-val. A beszámoló apropója pedig, hogy azóta sem tudok betelni az élménnyel, no meg a hazahozott angol nyelvű prospektusok tele vannak szép kifejezésekkel. Úgy döntöttem hát, nézzük meg, mit taníthat nekünk a csokoládé!
Aki figyelmesen olvasta az eddigi írásokat, kiszúrhatta már apró célzásokból (small hints), hogy engem bizony különleges érzelmek fűznek a csokoládéhoz – körülbelül csoda, hogy nem írom nagybetűvel (capital letter, van belőle ige is: to capitalise). Pár évig még csokiöntéssel is foglalkoztam a karácsonyi készülődés időszakában, de ez mostanra háttérbe szorult (to take a back seat/to become low priority/to be pushed into the background), felváltotta helyét a puszta rajongás (sheer admiration). Én már gyerekként is szerettem az étcsokoládét, ha behunyom a szemem, még a számban érzem azt a bizonyos fajta csokimikulás-ízt, azt az egyetlen, kicsi csomagolású figuráét hátán a zsákkal, összetéveszhetetlen (unmistakable/distinctive) volt és a többiek utálták. Amikor kirepültem otthonról és végre azt sütöttem a saját konyhámban, amit csak akartam, azonnal a magas kakaótartalmú darabok felé fordultam, mostanra pedig megérkeztem a „bean to bar” csokikhoz. A bean to bar csokoládé készítésekor a „gyártó” a csokoládékészítést a kakaófa alatt kezdi[1], de legalábbis a kakaóbab piacon. Azért tettem idézőjelbe (quation marks/inverted commas) a gyártót (producer/manufacturer), mert ez a fajta termelés (production) eleve kevésbé ipari jellegű és inkább kézműves manufaktúra jellemzőit viseli magán. Tehát inkább készítője van ezeknek a csokiknak, de közben meg mégiscsak egy gyárban látják meg a napvilágot.
Josef Zotter 1999-ben alapította a gyárat Zotter Chocolate Manufactory néven. Addigra ő már ismert csokoládés: több csoki/bonbonboltot vezetett a régióban, és kreálmányai által igen jó hírnévre tett szert (to gain good reputation). Az egész família a vállalkozás mögött áll: felesége, Ulrike 1987 óta menedzseli a családi vállalkozást (to run/manage the family business), legidősebb lányuk, Julia a termékfejlesztés (product development) motorja, fiuk, Michael pedig az IT hátteret biztosítja – to provide the IT background (weboldal, webshop, rendszerek)[2]. Különösen figyelemre méltó (highly remarkable) Julia életútja: az egy dolog, hogy valaki beleszületik a világ egyik legszebb szakmájába, de az nem mindenki számára jelentett volna egyet azzal, hogy a diplomamunkájához Brazíliába utazzon és létrehozzon egy kakaó-kutatási projektet (to establish a cacao research project), vagy hogy a párizsi Cordon Blue Academy-n végezzen az évfolyam egyik legkiemelkedőbb tanulójaként, vagy hogy megtanuljon folyékonyan ÖT nyelvet (spanyol, portugál, francia, angol, kínai). Le a kalappal előtte! (Hats off!)
Maga a gyár Riegersburgtól két kilométerre található – szentgotthárdiak előnyben, onnan már csak 34 perc kocsival. Az épület egy mesés völgyben kapott helyet, egy sokhektáros farmon. Itt ugyanis nem csak a csokoládé organikus és fair trade, hanem minden, amit a kávézóban, vagy épp az étteremben feltálalnak. A hatalmas birtok pont ezt a célt szolgálja: az étterem kínálatából minden fenntartható (sustainable) termelésből származik, és a termelés során nem használnak semmilyen szintetikus vegyszert, nincs genetikailag módosított semmise (GMOs – Genetically Modified Organisms), és az állatok jólléte abszolút prioritást élvez (it’s an ultimate priority). Az állatkert látogatása benne van a jegy árában, mi persze pont a legnagyobb hőségben értünk oda, így sok állat behúzódott, de egy struccal sikerült közelebbről is fotózkodni. Gyerekekkel különösen érdemes beiktatni ezt is a napba, ráadásul remek játszóterek (playgrounds) is tarkítják a terepet, hol megmászható traktorral, hol hatalmas trambulinnal (tényleg hatalmas, és nem is úgy néz ki, mint ami most a fejedben van, hanem egy óriási zöld púp, nagyon buli!), hol pedig célba dobálható gumicsizmákkal, őrületesen jó minden zug!
Egy pillanatra kanyarodjunk vissza a fair trade-re! A szó szerinti fordítás „igazságos kereskedelem” lenne, de hát ez így elég nehézkes, fussuk át, hogy mit is takar a kifejezés, aztán használjuk bátran az eredetit! A Zotter cég tagja a WFTO-nak (World Fair Trade Organisation), ami nem más, mint egy kis- és középvállalkozásokból álló szövetség. Tagjai elköteleződnek a környezeti fenntarthatóság mellett (environmental sustainability), valamint hisznek abban, hogy mindenki méltó fizetést kapjon a munkájáért. Céljuk egy megvalósítható alternatíva (a viable alternative) mutatása a jelenleg uralkodó kizsákmányoló üzleti gyakorlatokkal (current exploitative business practices) szemben. A szervezet által fair trade-nek nyilvánított cégek működésük minden lépcsőjén ezen elvek alapján működnek; a Zotter gyár esetében sincs ez másképp. A profitból jut a kakaóbab-termesztő régiókba is, ahol jótékony célokra fordítják (to donate part of the profit for charities) azt, például iskolai étkeztetés támogatására. Ráadásul Josef és Julia sokszor személyesen utazik a kakaóbab hazájába, bárhol is legyen az: Peru, Bolívia, Nicaragua, Panama, Ecuador, Guatemala, Brazília, Belize, Dominikai Köztársaság, Madagaszkár, Togo, Ghána, Tanzánia vagy Uganda. Beszállítóikat jól ismerik, és a kakaószüretkor (cocoa harvest) serénykedő munkásoknak rendszeresen visznek a kreálmányaikból. Vallják: így zárul be a kör; fontos, hogy mindenki tudja, mi az a cél, amiért dolgozik nap, mint nap (day after day/day in, day out).
A kreálmányok pedig… lélegzetelállító a variációk száma: több, mint ötszáz féle csokoládét készítenek! Ezek egy része magas kakaótartalmú étcsokoládé, egy része csodálatos kis bonbonkák, de a legjellegzetesebb, amit ők maguk hand-scooped csokoládénak hívnak: az ide látogatókat mindenféle töltelékekkel elkápráztató, 70 grammos táblacsokoládék, melyek töltelékét kézzel terítik szét a munkafelületen – akár hat rétegben is (up to six layers)! Naponta harminc variációt gyártanak le, egy 220 fős gyárban ez elég sűrű programnak tűnik, főleg úgy, hogy tényleg mindent, de mindent, ami a csokiba belemegy, ők maguk készítenek az alapanyagokból (to prepare sth from scratch). Karamell-, pisztácia-, gesztenye-töltelék, pörkölt mogyoró, tökmag, liofilizált málna, virágszirmok (petals), csokival bevont pattogatott kukorica… Felsorolni is lehetetlen, de itt megleshetitek, miről is beszélek! Itt pedig van egy videó a folyamatról. Hát, nekem mindenképp dream-job lenne ez! 😁
Ott jártunkkor megpróbálkoztunk ugyan kissé kopottas A2-B1-es szinten lévő némettudásunkat hasznosítani, de a belépőjegyeket adó úriember rákérdezett, hogy honnan jöttünk, és tört, de mégis folyékony magyarsággal magyarázta el aztán, hogy mi fog történni. Először egy rövidfilmet mutattak nekünk a Schokolade Theaterben, melyben elrepítettek minket Afrika varázslatos tájaira és bemutatták ottani megbízottjaikat (agents). Angol felirat van végig, bár néha kissé gyors, de maga a film nagyon informatív és vicces is. A film végén a kezünkbe adtak egy különös alakú kiskanalat, amire azt mondták: ez a menyország kulcsa (the key to heaven). Nem hazudtak. A legelső állomáson az ember kíváncsiságból elharapdál néhány pörkölt kakaóbab darabkát (coca nibs)[5], majd jön az első csokiszökőkút (chocolate fountain), amin még csak a végtelenül keserű csokoládémassza folyik, de aztán a kíváncsiságot felválthatja a hedonizmus: mindent IS meg lehet kóstolni és senki sem szól az emberre, hogy hagyja már abba! A mi csapatunkban volt valaki, aki már járt itt korábban, szerencsére ő figyelmeztetett minket, hogy ne együnk sokat semmiből, mert el sem tudjuk képzelni, hogy még mennyi mindent kóstolhatunk majd meg, és ez valóban így is volt. A gyár első szakaszán az alapanyagokkal ismerkedik meg az ember, aztán lassan megérkezünk a különleges végtermékekig (final product/end-product/output). Közben az üvegfalakon túl aktívan zajlik a termelés[6]; felfoghatatlan méretű hordókban áll vagy épp gurul odébb az ínycsiklandó (succulent/mouth-watering) csokoládé-alap, robotok és emberek pontos összhangban serénykednek mindenfele. És közben különféle kínálóapparátusokban elérhető az összes csoki! Csodálatos az egész, az ízek olyan különleges tánca ez, nem is találom a szavakat (I can’t find the words). A csokicsodák csomagolását a család jóbarátja Andreas h. Gratze tervezi – így a csomagolásnak nem csak a beltartalma kincs értékű, de a külcsíny is művészi alkotássá lép elő. Igazán elegáns!
Mindenképp meg kell említenem a vegán csokoládé-kínálatot. Merész kísérletezés a hozzávalókkal, de nem tudnak mellélőni (vagy legalábbis az nincs nagy dobra verve): egészen különleges finomságok kerülnek ki a kezeik közül. Ételallergiában szenvedők számára is ez a termékcsalád lehet a megoldás. Idén az egyik zabtejjel (oat milk) készült tejcsokoládéjuk még díjat is nyert!
A jó hír az, hogy szállítanak Magyarországra, viszont a nyári időszakban ezt az időjárástól teszik függővé, nehogy megolvadjon a portéka. Jelenleg a rendelési oldalon ez a pop-up üzenet jelenik meg: „🇭🇺 Ordering from Hungary? ☀️
Due to summer temperatures and the storage times in the dispatch centers, we currently do not ship to Hungary, among other European countries. We will resume shipping as soon as mid-term temperatures are decreasing 🍀” Milyen szépen írják: to resume shipping.
Addig is kereshetünk magunknak más vigaszt – nem elengedve a csokoládét! Passzívabb olvasóinknak ajánlom a Csokoládé (Chocolat) című filmet, esetleg a Roald Dahl könyvek feldolgozásait: Charlie and the Chocolate Factory (2005) vagy Willy Wonka and the Chocolate Factory (1971)[7]. Ezt a két művet megtalálod olvasmány formátumban is, valamint létezik egy romantikus regény The Chocolate Lover’s Diet címmel. Ha tovább bővítenéd a csokoládéval kapcsolatos szókincsedet, látogass el ide. Ugyanennek az oldalnak a blogja remek rejtélyekbe avatja be a kíváncsiakat. Ha pedig a tettek embere vagy (a man of action), akkor egy percig se habozz (do not hesitate) és próbáld ki ezt a csokitorta receptet Nigellától! Kell a türelem, mire a 300 gramm porcukor rendesen belekeverődik a vajba a krémhez, de nem fogsz csalódni[8]! És ha nincs otthon lila színű cukorvirág, szórj rá valami más tortadekort!
…és most tedd a szívedre a kezed, és idézd fel, hogy milyen angol kifejezést tanultál ebből a mai olvasmányból! Na, gyorsan fusd át még egyszer, és keresd ki azt az EGYET, amit ma (a csoki kapcsán) megtanulsz!
[1] Az igazából már „tree to bar”, szintén létező jelenség és kifejezés, és a Zottert inkább ez írja le.
[2] Van egy harmadik testvér is, Valerie, ő még – a weboldal szerint – egyetemen tanul.
[3] A két fotó a szerző tulajdonában áll.
[5] A perui volt a legjobb, ajánlom!
[6] Mondjuk, ha valaki erre nagyon kíváncsi, akkor kettővel kevesebb gyereket vigyen magával, mint amennyit én vittem!
[7] Tudjátok, nézzétek felirattal!
[8] Amúgy én már elég sokszor megsütöttem ezt a tortát, egyrészt elég kevesebb krémet is keverni, másrészt pedig megáll már kevesebb cukortól is, és úgy jobban érvényesül a csokoládé íze!