Ki ne találkozott volna már egy-egy filmben, vagy éppen sorozatban az amerikaiak nagy ünnepével, a hálaadással (Thanksgiving)? A kultúrélmény befogadását általában nem akasztja meg, ha az ember semmit sem tud eme hatalmas ünnep eredetéről és hagyományairól; a történet enélkül is gördül, a szokásos menü jó részét pedig úgyis a szemünk láttára fogyasztják el a szereplők. Van hála, pulyka meg sütőtökös pite – nagyjából ennyit tudtam én is eddig erről a napról (meg persze fejből mind a tíz releváns Jóbarátok epizód szövegkönyvét, in English), de most úgy döntöttem, utánajárok mindennek (I’ll look into this)! Gyertek velem!
Elsőre az derült ki, hogy nem csak az Egyesült Államokban van hálaadás. Kanadában 1879 óta nemzeti ünnep, és október második hétfőjén tartják. Az egész ünnepet más sztoriból származtatják, mint az USA-beliek, de ebbe most nem megyünk jobban bele, érdeklődők számára Wiki itt elmagyarázza. Létezik még Németországban, Japánban, Grenadában, Saint Luciában. Libériában az Amerikából odatelepült felszabadított rabszolgák honosították meg, Norfolk szigetére (AUS) pedig amerikai bálnavadászok vitték el. Talán a legviccesebb, hogy Hollandiában is megünneplik, hiszen azelőtt ott (is) éltek azok a kivándorlók, akiktől ez az egész elindult.
Én most az USA hálaadási ünnepére irányítom a reflektorfényt (limelight), és azt kell, hogy mondjam, nem véletlen, hogy ez az ünnep tulajdonképpen kikerülhetetlen az amerikai kultúrkörben. A Jóbarátok sorozat tíz évad alatt tíz epizódot szentelt ennek az ünnepnek, de emlékezetes részeket láthattunk az Így jártam anyátokkal és a Szívek szállodája sorozatokban is, és Charlie Brownnak ugyanúgy meggyűlt vele a baja, mint Bart Simpsonnak.
Az Egyesült Államokban november negyedik csütörtöke a hálaadás napja, és így könnyen fordul át a dolog egy hatalmas négynapos ünneplésbe. A legtöbb amerikai igyekszik a családdal tölteni ezeket a napokat, mindenki felkerekedik, hogy meglátogassa aput, anyut, nagyszülőket. Ugyanakkor sokan megtalálják a módját annak is, hogy a barátokkal (is) megüljék ezt az ünnepet, elterjedt hát a Friendsgiving kifejezés az ilyen összejövetelek (gatherings) megnevezésére. Akárhogyan is, az USA-ban ilyenkor több, mint 50 millió pulykát fogyasztanak el. Ezt le kell írnom még egyszer: ÖTVEN MILLIÓ. Pulykát. Az mennyi már!!! Több pulykát esznek meg ilyenkor az országban, mint karácsonykor és húsvétkor együttvéve! Egy pulyka viszont tutira megússza: 1989 óta minden évben elnöki kegyelemben részesül (to be granted presidential pardon) egy ilyen szárnyas, aki élete hátralévő napjait aztán valami farmon tölti el[1]. De igazából. Az elnöki kegyelem nem vicc. Kegyelmi ceremóniát tartanak, sajtótájékoztatóval egybekötve. Ennek a hibbant szokásnak a részletes (és állati szofisztikált szókincset felvonultató) leírását itt találjátok, és ugyanitt meg lehet vásárolni a Fehér Ház hivatalos idei karácsonyi díszét is (meg mennyi minden mást még!!! Elnöki játéklimuzint, First Ladies színezőt, bögréket, jegyzetfüzeteket, elnöki szappanválogatást…)[2]. Fókuszt vesztettem (I was thrown off track), de csak 43 percre…!
Anyway, magát a tradíciót a 17. század elejére vezetik vissza a legtöbben és a Mayflower hajón Plymouth-ból az Újvilágba érkező puritánok első csoportjának (pilgrim fathers – zarándokatyák) tulajdonítják a legelső ilyen rendezvényt. A történet szerint a hajó 1620 szeptemberében hagyta el Angliát és majdnem kéthónapnyi viszontagságos utazás után érte el a Cod-foki-öböl csücskét. Az sem tisztázott, hogy a hajó szándékosan vagy véletlenül érkezett a Hudson folyótól északabbra, és arról is többféle információ kering a neten, hogy hányan utaztak rajta (102, 121 vagy 135 fő). Az utasoknak viszont körülbelül a fele életét vesztette: éheztek, betegségekben szenvedtek és a hideg tél is kínozta őket. Tavasszal aztán a túlélők találkoztak a helyi őslakosokkal: az abenaki, a pawtuxet, és a wampanoag indián törzsek megtanították a telepeseknek a helyi növények termesztésének fortélyait, és segítettek nekik halászni, vadászni is. Az új környezetben rengeteg tanulnivaló akadt: mérgező növények, elejthető állatok, juharfa-csapolás… De már az első évben bőséges terményt takaríthattak be az újonnan érkezettek, és emiatt kormányzójuk, William Bradford háromnapos lakomára hívta az őslakosokat. Új-Angliában aztán elterjedt a szokás, hogy rendszeresen hálaadási ünnepségeket tartsanak, de ezeknek még nem volt fix helye a naptárban. 1789-ben George Washington elnök adta ki az első hivatalos nemzeti hálaadási nyilatkozatot, melyben arra kérte honfitársait, fejezzék ki hálájukat, amiért véget ért a függetlenségi háború, csakúgy, mint az új alkotmány ratifikációjáért. 1817-ben New York állam bevezette a hálaadás napi szabadnapot, de csak 1863-ban, Abraham Lincoln elnöksége alatt vált ez az ünnep hivatalossá az egész országban. Meg szokták még említeni Sarah Josepha Hale nevét, aki 36 évig harcolt azért, hogy Amerikában bevezessék ezt az ünnepet: magazin szerkesztőként rengeteg írást jelentetett meg a témában, és levelekkel árasztotta el a kormányzókat, szenátorokat, elnököket. Lobbitevékenysége miatt úgy is hívják őt: „the Mother of Thanksgiving”. Lincoln november utolsó csütörtökére lőtte be ezt a napot, és ez 1939-ig így is maradt, amikor Franklin D. Roosevelt elnök gazdasági megfontolásokból egy héttel későbbre tette azt. Ez a lépés nagy ellenállást váltott ki, és 1941-ben végül törvénybe foglalták a most is érvényes dátumot.
Dióhéjban ennyi a sztori, de a képet még bőven van hova árnyalni. 1970 óta például Plymouth Rockban minden évben tüntetnek az amerikai őslakosok, számukra ugyanis ez a nap gyásznap. A fent bemutatott bájos együttműködős sztori a népek között nagyon szép, csak kicsit hamar véget ér, emiatt aztán kimaradnak belőle azok a részek, amelyekben a bevándorlók indián falvakat égettek porig, meg az utána jövő pár száz év, amikor a fent említett népek harcoltak egymással a területekért. Teljesen megértem, ha emiatt valaki számára nem 100%-ig pozitív ez az ünnep, de ettől még hatalmas csinnadrattával (hype, fanfare) köszönt be minden évben.
A csinnadrattát pedig nem más biztosítja, mint a New York-i Macy’s áruház. 1924-ben tartották az első felvonulást New York utcáin, és ez azt jelentené, hogy idén lesz a századik, de semmi erre utaló jelet nem találtam a honlapjukon (elmaradhatott egy-egy borúsabb évben? Talán.). Reggel fél 9-kor indulnak a hatalmas lufik, katonazenekarokkal, táncos fellépőkkel, biciklis lufikkal, mozgó színpadokkal, énekesekkel, bohóccsapatokkal, cheerleaderekkel. Már a honlapot böngészve is gigantikus és tömény az egész, de minden bizonnyal fenomenális élmény. Közvetítik a tévében is: a Jóbarátok első évadjában így értesülnek a szereplők arról, hogy az egyik giga-lufi elszabadult és döntenek úgy, hogy megnézik a tetőről… majd kizárják magukat a lakásból, ahol fő a sok finomság. Másik csatornán közvetítik az ilyenkor szintén hagyományosan megrendezett amerikai futball mérkőzéseket. 1869-ben, tehát hat évvel az ünnep napjának rögzítése után már rendeztek fontos focimeccset ezen a napon, és az évek alatt ez a sportág teljesen összefonódott az ünneppel. 1934-ben a University of Detroit rendezte meg azt a mérkőzést (Detroit Lions vs Chicago Bears), amit a tévé is közvetített, és a műsort olyan sokan nézték meg, hogy azóta is elmaradhatatlan része ennek a napnak (és a Detroit azóta is minden évben játszik!). Csütörtökön a profik játszanak, de pénteken és a hétvégén iskolai csapatok, vagy baráti társaságok is összemérik tudásukat, ez ihlette a Jóbarátok harmadik évadának idevágó epizódját is (The One with the Football).
No, de beszéljünk már a kajáról! Ígérem, nem linkelem be Monica Geller összes jól és rosszul sikerült ünnepi menüjét egyesével, pedig nagy a kísértés[3]. Mint már említettem, a menü legfixebb eleme a sült pulyka, pedig ez a szárnyas jó eséllyel nem került az asztalra az első hálaadási ünnepségek során, csak később. Helyi finomság, sok embernek jut belőle – logikus választás. Kell mellé töltelék (stuffing), mondjuk én nem értem, hogy ha töltelék a neve, akkor miért mellette sül, és miért nem beletöltve, de nem vagyok egy nagy szakács, láttam már ezt a jelenséget itthon valakinél, csak ott kacsával. (És már akkor sem jártam ennek alaposabban utána.) Lelocsolják szafttal (gravy), meg áfonyaszósszal (cranberry sauce), krumplipüré dukál hozzá (mashed potatoes), desszertnek pedig elmaradhatatlan a sütőtökös pite (pumpkin pie). Ez utóbbihoz kétségbeesetten kerestem az amerikai főzős (sütős) videók között nektek egy autentikus receptet, de sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a tengeren túl mindenki konzervből kaparja ki a sütőtök-pürét, így maradjunk a friss alapanyagoknál és egy angol megoldásnál. Olvastam és láttam olyat is, hogy az édesburgonya massza tetejét megszórják pillecukorral, sweet potato casserole néven fut, és egészen elragadóan vezet végig minket a folyamaton John ebben a videóban, próbájátok ki!
Az ünneplés hagyományos eleme még a „hálakör” (gratitude circle), vagyis amikor az egybegyűltek egy körben (legtöbbször az asztalt körül ülve) felsorolják, mi mindenért hálásak az életükben. Ezzel amúgy érdemes számot vetni néha-néha az óceán innenső partján is, naptártól függetlenül.
Egyes munkáltatók az irodába is becsempészik a hálaadás szellemiségét, elvégre jó lehetőséget kínál az ünnep a csapat összetartásának erősítésére. Céges vacsorákat, moziesteket rendeznek, a dolgozók kemény munkáját pedig kisebb-nagyobb ajándékokkal hálálja meg a vállalat. Kisebb események keretében tartanak hálakört, alkotókuckót és szerveznek önkénteskedést a rászorulóknak. Ha esetleg téged kérnek meg, hogy varázsolj Thanksgivinget az irodába, ne ijedj meg! Alkotókuckós ötleteket találhatsz itt és itt (és egyikben sem szólnak egy szót sem angolul), vagy jól megvalósítható (és sokak bevonására alkalmas) a thanksgiving tree, amit ki lehet rakni az iroda egy központi részén, a hozzávaló leveleket kiosztogatni a kollégáknak, akik felírják a színes levelekre, hogy miért hálásak, és aztán feltűzik a fára (itt egy nagyon alapmodell elkészülését láthatjuk, otthoni használatra gyerekekkel). Máris árad a hála!
November 28-ig még van egy kis idő. Mosogatás közben, a buszra várva, vagy az avarban sétálva néha gondolj bele, miért vagy hálás az életedben. Remélem, találsz benne jó sok mindent!
Én most e cikk kapcsán a youtube-nak vagyok hálás, ugyanis remek videókkal látott el ismét:
Ebben Amy szépen érthetően mesél a hagyományokról, és a végén elvisz minket a saját családja hálaadásnapi ünnepére.
A1 és A2 szinten tanulóink itt és itt találnak könnyen érthető, hasznos tartalmat a témában.
B1-en ezt az anyagot ajánlom.
Halaldóknak pedig ezt az igazán részletes, képekkel és videókkal gazdagon illusztrált válogatást. Have fun!
[1] Ez az a dátum, amióta fixen tartják ezt a hagyományt, de már Lincolnnak, Trumannak és J.F. Kennedynek is tulajdonítanak egy-egy ilyen pulykamentést.
[2] Kettő az egyben cikk lesz ez: hálaadásos információk karácsonyi ajándéktippekkel megfűszerezve… You’re welcome!
[3] Óóó, köszönöm, igazán kedves gondolat, de már megkaptam két évvel ezelőtt karácsonyra a Jóbarátok szakácskönyvet egyszer. (Aztán tavaly még egyszer. 😀 ) Ha szeretnétek meglepni, sokszázalékos étcsokoládéval lehet határtalan boldogságot csalni az arcomra. Meg aszalt sárgabarackkal. De nincs még Central Perks-es neonvillogóm sem… 😉