Van egy titkos harc (a secret battle), amit nagyjából mindenki vív, akinek munkája van: ez pedig a munka és a magánélet az egyén számára elfogadható egyensúlyának megtalálása. Nincs rá képlet (formula), és a változók száma… sok. A munka szeretete, értelmesnek találása, célja az egyén számára, a feladatok, a monotónia, a fizetés, a bónuszok, a stressz, a főnök, a munkatárs, a csapat, az ügyfelek, … és a másik oldalon a hobbik, a rekreációs tevékenységek, a gyerekek, a rokonok, a barátok, a háziállatok, a haszonállatok, az elvágyódás, a sport, az étkezés, a lelki nyugalom, a spiritualitás, … Maga az élet. Hogyan is kéne ezt jól csinálni? Bár tudnám!
Kutatások igazolják – és valószínűleg többen tapasztaltátok önmagatokon is már – hogy ha túltoljuk a munkát, az életminőség-romláshoz vezet (első körben. Aztán olyan egészségügyi problémákhoz, mint az alvászavar, depresszió, függőségek, cukorbetegség, memóriazavarok, szívbetegség; mentálisan pedig a teljes kiégéshez – burnout.). A munkamániás (workaholic) főnök, a szoros határidő, vagy az olyan váratlan események (events beyond our control) mint áramszünet, rendszerhiba, világjárvány, árvíz, akármi, mind bele tudják sodorni az egyszeri munkavállalót abba, hogy több időt töltsön a munkával, mint amennyit kéne/szeretne. A „csak még egy email” pikk-pakk még hárommá duzzad, az „ah, ezt a buszt már úgyis csak rohanva érném el, de nem szeretek kapkodni” könnyen belecsúszik abba, hogy „jajj, most már a következőhöz is sietnem kéne”. Különösen megterhelő ez akkor, ha még úgy különösebben nem is szereti az ember a munkáját (csak mondjuk nem lép ki, mert jól fizet vagy mert már ezer éve itt dolgozik), de az olyan vállalkozók is bizony könnyen a kiégés szélére sodródhatnak, akik szívvel-lélekkel hisznek a felépített vállalkozásukban, márkájukban és emiatt aztán 120%-ot tesznek bele. Éjjel-nappal.
Az sem újdonság sokak számára, hogy hiába hiszi bárki azt, hogy a nyolc óra munkaidő alatt maximalizálható a teljesítmény. Ennyi ideig ugyanis képtelenség koncentrálni és bizonyos idő után az ember fókusza bizony lankad. A produktivitás csökkenni kezd (productivity starts decreasing), a hibák száma nő, csakúgy mint a kávéautomata (coffee machine) bevétele. És mindenki utálja azt a kollégát, aki napi hat órában végzi ugyanazt a melót, és mindig kiemelik, hogy „bezzeg-bezzeg, több megrendelést dolgozott fel ennyi idő alatt, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak”. Csak belekötni nem lehet, mert a számok azt mutatják, hogy tényleg.
Igazából nem is a munkával eltöltött órák száma a fontos, hanem az, hogy a munka elkészülése lehetővé teszi-e az egyén számára azt, hogy még legyen ideje és energiája is élvezni a nem munkával töltött idejét is a nap folyamán. Ez tudatos idő- és energiamenedzsmentet igényel, és rugalmasságot nemcsak a munkáltató de a munkavállaló részéről is. Mert hogyan is képzeljük el a munka és a magánélet egyensúlyát? Szuperhatékony, körülbelül hat és fél óra munka után egy jó 45 perces edzés (vagy akár még előtte), bevásárlás a bioboltban és mosolyogva hazaséta a gyerekkel az oviból/suliból, otthon pedig gyors, mégis ötletes és tápláló vacsorakészítés, a házi feladat ellenőrzése, kis közös játék, és persze mindenképp esti mese. (Kutyásoknak hosszú séta, maratonistáknak legalább egy húsz kili, couch potato-knak netflix éjfélig…) Közben pedig letörölhetetlenül sugárzik az arcunkról a work-life tökéletes egyensúlyozásának varázslatos mosolya. Most számold össze, idén hány ilyened volt eddig ebben az évben! És bár a statisztika hasznos tudomány, ez az egyensúly kérdés mégiscsak olyan, hogy ha nem stimmel, akkor azt az ember érzi, ott, mélyen, legbelül (I have a gut feeling that…).
Hogyan kéne eltalálni akkor ezt a bizonyos egyensúlyt? Ahelyett, hogy minden napon végigrohannál, kicsit állj meg és figyelj. Önmagadra. Van pár fontos kérdés, amit tisztáznod kell – érdemes leírni a saját válaszaidat (toll és papír, mint az őskorban!), sokkal mélyebb igazságokat tudsz úgy feltárni magadról:
- Elég időt töltök azzal, amit valójában szeretnék csinálni?
- Elég időt és energiát szánok a számomra igazán fontos dolgoknak és embereknek?
- Abba az irányba halad a karrierem, amerre szeretném? Tapasztalok-e elakadást a szakmámban? (Do I feel stuck?)
Tisztában kell lenned a prioritásaiddal:
- Mi az a dolog, ami igazán fontos számomra?
- Miben/mikben tudok kompromisszumokat kötni/engedni? Miben kötöttem túl nagy kompromisszumokat eddig? (to make a compromise)
- Hogyan tudnék megfelelő mennyiségű időt fordítani a számomra fontos dolgokra?
Kész? Remek! A jó hír az, hogy ezzel most egy nagy lépést tettél a saját kiegyensúlyozott életed felé. A rossz hír az, hogy ezek a prioritások időről időre megváltoznak, tehát mégsem vagy „kész”. Inkább csak az „ezt mostanában sikerül jól menedzselnem”-től a „pff, hát nekem ez most nem megy”-ig terjedő skálán helyezkedsz el, remélhetőleg egy jobb helyen. A csalódások elkerülése végett érdemes ebben is nem a „tökéletesre” törekedni, hanem egy „realisztikus jó”-ra.
A hatékony időbeosztás tudománya (efficient time management skills) hatalmas segítség ebben a küldetésben, csakúgy, mint a határszabás (setting boundaries). Ez utóbbiakat pedig ki is kell kommunikálni, különben hiába határozzuk el, hogy nem vesszük már fel a telefont este hat után, ha az ügyfeleink, munkatársaink ezt nem tudják rólunk, akkor ott fog nekünk csörögni a kütyü egész este. Ha lehalkítjuk, akkor csak azok lesznek idegesek, akik el akartak érni minket… másnap reggel pedig minket is utolér a szívbaj, amikor meglátjuk, hogy hányan próbáltak elérni minket még az esti órákban.
Ismét előnyben vannak azok, akik szeretik a munkájukat. Ha az embernek sikerül olyan munkakörben elhelyezkednie, ahol a munkavállaló önazonosan tudja támogatni a csapat vagy a cég céljait tehetségével, erőfeszítéseivel és lelkesedésével, az főnyeremény. Az ilyen munka végzése is lehet fárasztó, de könnyen előfordulhat, hogy az ember feltöltődve áll fel az íróasztaltól a munkanap végén, mert annyiszor tapasztalt flow[1] élményt napközben. Felmerül a kérdés, hogy hogyan kell ilyen munkát találni. Több szakember is azt mondja, tedd fel magadnak a következő kérdést: Mit csinálnál szívesen akkor is, ha egy fillért sem fizetnének érte? Ezen a ponton is bele lehet kicsit veszni az önismeretbe, csak nyugodtan (avagy feel free to do so)!
A jó egyensúly fenntartásának érdekében fontos, hogy szem előtt tartsuk mind a fizikai, érzelmi és mentális egészségünket. Ne hagyd figyelmen kívül a depresszió vagy a szorongás tüneteit, tessék beilleszteni a hétbe a választott terápiát. Egy nátha is ledöntheti az embert a lábáról, ha nem kezd el időben foglalkozni vele! Fájós nyak vagy hát az állandó ülés miatt? Alagút szindróma? Figyeld a tested, és változtass: széket, egeret, monitort, nagyítást a kijelzőn… Bármit és mindent, ami a jólétedet szolgálja.
Figyeljünk arra is, hogy a szabadnapjaink valóban SZABADnapok legyenek (days off). Engedjük meg magunknak, hogy mindenről elfeledkezzünk, ami a munkával lenne kapcsolatos és adjuk át magunkat az élet örömeinek: nyaralás, utazás, kirándulás, építkezés, netflix (de ne nézz ennyi tévét! Life begins out of your comfort zone!).
Összefoglalván: a jó work-life balance lehetővé teszi, hogy mind a munkában, mind a magánéletedben jól boldogulj. Egy ismerősöm nemrég elvégzett egy többhónapos tanfolyamot, melynek a végén azt kérték tőlük a szervezők, hogy a kurzus befejeztével a résztvevők tartsanak legalább két hét teljes pihenőt. Ez az ötlet speciel pont kívülről jött, de a barátnőm arról számolt be, hogy nem is vette észre, mennyire lefárasztotta a tanulás, és irtózatosan jól esett neki a tudatosan beiktatott szünet. És erről van szó. Valahogy figyelni, és eltalálni. Hiszen erre az egyensúlyra törekszik a szülési szabadságon (maternity leave) lévő anya, aki a kisbabája alvásidejében foglalkozik a mikrovállalkozásával (jelen!). A diák, aki egy nehéz vizsga után nem ugrik neki azonnal tanulni a következőre, hanem ad magának egy estét a haverokkal. Az ügyvéd, aki szigorúan kikapcsolja a telefonját, ha nyaralni megy. Az új munkavállaló, aki a betanulás alatt túlórázik, hogy minél hamarabb fel tudja venni a fonalat. A tanítónéni, aki azt kéri, este nyolc után már ne írjon neki egy szülő sem üzenetet. A menedzser, aki este hat után már nem nézi meg az emailjeit. Az irodai dolgozó, aki bizonyos napokon korábban indul haza munkából, hogy el tudja vinni edzésre a szeme fényét (the apple of someone’s eye), a gyermekét. Mindannyian igyekszünk. Good luck to us all!
[1] A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. (Forrás a híres Wikipédia.)