Láttam már olyan embert, aki hallott valakiről, aki ismert egy olyat, aki csak biodíszletnek ült be egy meetingre. Nem mindenki engedheti meg magának ezt a fajta luxust, és ha szándékaink – esetleg a felettesünk elvárásai is – ennél értelmezhetőbb közreműködést kívánnának meg tőlünk, nem árt, ha van a tarsolyunkban pár olyan fordulat és kifejezés, amit nem google translate-tel fordítunk le az akció közepette. A téma bármi lehet: az üzleti stratégia újragondolása, a költségvetés megvitatása, új marketing kampány megtervezése – minél hosszabb a meeting, annál többet fogunk tudni felhasználni az alább összegyűjtött egyszerű, de nagyszerű mondatelemekből. Az elszántabb tanulók kedvéért pedig nem hagytuk ki a különlegesebb darabokat sem az eszköztárból. (Nem, nem a sütivel lekenyerezésre gondolok – pun intended – de az sem rossz; majd egy következő cikkben megírjuk, hogyan süsd meg az ultimate Victoria sponge cake-et.)
„Let’s barinstorm some ideas!” – akár ezzel is kezdhetnénk az értekezletet, ha egy megoldáskeresős, ötletelős összejövetelt szeretnénk (de a cikkben szereplő kifejezések egyáltalán nem pusztán ötletbörze – brr! – specifikusak). A brainstorming első fázisában kizárólag az ötleteket hallgatjuk meg; egy jó moderátor igyekszik elérni, hogy minél több ötlet szülessen meg, a résztvevők akár egymás ötleteire építve is újabb és újabb gondolatokkal álljanak elő, de ekkor még senki se véleményezzen, ne kritizáljon.
Saját ötleteink felvezetésében remek szolgálatot tesznek a „We could… (hire a new marketing assistant)”, a „Why don’t we… (team up with Foxpost)?”, a „What if … (we invested more in training new staff members)?”, a „What about … (contracting another shipping company)?” vagy a klasszikus „Let’s … (reorganise the use of temps in the office)”. Remélhetőleg a moderátor megérzi, hogy mi az a pont, amikor már nem a kreativitás szól az emberekből, de addigra már bőven elég felvetés szerepel a táblán ahhoz (mert ezeket mind felírtuk egy mindenki által jól látható táblára – még jobb, ha egy külön “jegyző” írta!), hogy átléphessünk a brainstorming második fázisába: vagyis az ötletek megvitatásába. (Ez bármely sima meeting törzse is lehet, ofkorsz.)
Itt nagy valószínűséggel ki kell majd fejtenünk, milyen gondolatmenet állt az ötletünk hátterében, és bár az „I think…” teljesen valid és jól használható bevezető, van itt néhány elegánsabb kifejezés melyek közül érdemes válogatni. Az „In my opinion…” máris egy határozottabb benyomást tud kelteni, nem is beszélve az „I firmly believe…”-ről. Az „If you ask me…” azt sugallja, értékeled, hogy kíváncsiak a véleményedre, a „The way I see it” kissé irodalmi, ábrándos, de ugyanolyan jól elvégzi a dolgát. Az „If you want my honest opinion”-t csak akkor használjuk, ha valami kellemetlen gondolatot vezetünk fel, különben feleslegesen borzoljuk a kedélyeket. Az „As far as I’m concerned” pedig egy szép, formális, nagyon professzionális hatást keltő bevezető.
A Brit-szigeteken nagyon elterjedt, ugyanakkor itthon kevés helyen tanítják az „I reckon” kifejezést – ezért mi most egy teljes bekezdést szánunk neki. Jelentése „Azt hiszem”, „Úgy gondolom”, „Úgy vélem”: „I reckon in the current situation we should delay the new product launch by two months”. Az online Cambridge szótár informális kifejezésként tartja számon, én már hallottam ilyen és olyan szituációkban is. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az adott meeting közege elbírja-e ezt a szót, figyeljük meg, használják-e az angol anyanyelvűek. I reckon they will. 😉
Legyünk persze nyitottak, és miután mi kifejtettük a saját véleményünket, kérdezzünk meg másokat is, ők mit gondolnak. Azonnal használhatjuk az előbb megismert „reckon” igét: „What do you reckon?”. Biztonsági játékosok számára a legegyszerűbb „What do you think?” és „What’s your idea?” javasolt, ennél még lazább formula az „Any thoughts on this?” vagy az „Any comments (on this)?”. Egy kicsit profibbnak hangzik (pedig még mindig rém egyszerű) a „What are your thoughts on (all) this?”. A „Do you have anything to add?” mondattal fordulhatunk ahhoz a kollégához, aki percek óta forgatja a szemeit, reméljük, értékeli a tiszteletteljes közeledést. Ha rövid választ várunk, akkor egy „Do you agree?” is megteszi, ha pedig hosszabban is érdekel a másik mondanivalója, a „What’s your approach?” és a „How do you feel about that?” kérdések stílusosan engedhetnek szabad áramlást a többiek gondolatainak (megjegyzendő, hogy itt ugyan úgy tűnik, mintha érzésekre kérdeznénk rá, mégsem azt próbáljuk kiszedni Sallyből, hogy neki is hányingere van-e az új sales stratégiától, hanem azt kutatjuk, hogy pontosan mit is gondol róla).
Egyetérteni a legjobb dolog a világon, sok tanulónk sok féleképpen tud már egyetérteni angolul bárkivel („Yes, yes!”, „I agree”, „That’s so true”). A konszenzus kifejezését tovább fokozhatjuk egy-egy “totally” vagy “absolutely” beiktatásával: „I totally agree with you”; „(I think) You are absolutely right”. Egyik kedvencem az „I could not agree with you more”, és itt is előkerülhetnek az érzések mögé bújtatott gondolatok: „That’s exactly how I feel.” Olyankor igazán rózsás a helyzet, amikor helyénvalónak találjuk az „I was just going to say that” fordulatot, vagy a „You have a point here”-t. Megfűszerezhetjük még egy „No doubt about that”-tel is.
Olykor támogatnunk kell egy bizonyos embert: I agree with Ben here. Ben ötletének nagyszerűségét elismerhetjük az „I have to side with Ben on this one” vagy „I am backing up Ben on this one” mondatokkal. Ez utóbbiról jut eszembe, ha a mi ötletünk csak bizonytalan hümmögést vált ki a hallgatóságból („Erm… I guess so”; „I suppose so”; „Really?”), kérhetünk mi is segítséget Bentől: „Ben, back me up here please… (with some sales figures)”.
Érvelésünk közben hasznos lesz még az „On (the) one hand…., on the other hand” kifejezés-páros. Ugyanilyen jól jöhet az „in the short term/in the long term” és az „in theory/in practise” duó is. Hivatkozni pedig az „According”-gal tudunk, akár személyre, akár adatokra („According to Sally…”, „According to the reports…”).
Könnyen eljöhet viszont az a pont, hogy csak részben, vagy egyáltalán nem érünk egyet valakikkel. Az első esetet udvariasan lerendezhetjük a következő bevezető mondatok egyikével: „I agree up to a point, but…”, „I see your point, Sally, but…” és „That’s partly true, but…”. Teljesen más véleményünket tapintatosan is kifejezhetjük: „Yes, possibly, but don’t you think…?”, „Yes, Sally, perhaps/maybe, but I’m not sure…”, „You could be right, Ben, but don’t forget…”, vagy „I see what you mean, Ben, but…”, vagy még „I take your point, but…” felvezetéssel. Ide sorolnám még az illedelmesen tétovázást sugalló, ám végül vitathatatlan érvet felvezető „I’m not so sure about that”-et (a vitathatatlan érv ebben az esetben a mi felelősségünk!). Határozott, mégis nagyon udvarias és borzasztó formális az „I beg to differ” vagy az „I’m afraid I disagree”. Egyszerűbben: „I don’t think so” és „I totally disagree”. Amikor a másik tárgyilagos tévedéseket ejt, akkor szólhatunk, hogy „That’s not always true” vagy ékesebben: „That’s not always the case”. Néha pedig csak elhangzik valami, mi pedig szeretnénk a totális ellenkezőjét kijelenteni: „I’d say the exact opposite”. (Csak pofavágás nélkül hozza a kívánt professzionális benyomást!)
Mi történhet még egy ilyen eseményteli meetingen? Hiába szeretnénk, az eseteknek csak elhanyagolható százalékában lesz tűzriadó, meg földrengés, emiatt ki kell bekkelni az egészet és néha még azt is meg fogja kívánni a helyzet, hogy közbeszóljunk. Udvariasabban ezekkel a formulákkal: „Can I add something here?” és „Sorry to interrupt, but…”; lazábban – mégis stílusosan – pedig ezekkel: „Can I jump in here for a second?” és „Can I throw my two cents in?”.
Ha valakit véletlenül félbeszakítottunk, de nem akarunk örök ellenségekké válni vele, megadhatjuk neki a lehetőséget, hogy befejezze a mondandóját: „Sorry, you were saying…” vagy kötetlenebbül: „Sorry, go ahead!”. Ha pedig valami majom a mi mondandónkba beszélt bele, egyszerűen csak szóljunk rá: „You didn’t let me finish!”.
Ha minden jól megy, a 116. percben már a mindenki számára elfogadható megoldások és megállapodások felé ível a meeting vonala, és lassacskán lenyugszanak a kedélyek. A szép jövő reményében ki is hagytam az ultimate konfliktus-nem-megoldó udvariassági formulát, melyet a CAE vizsgákra mantraként gyakoroltatnak be a diákokkal, de annyira fancy, hogy most ide mégis bebiggyesztem: „We have to agree to disagree”. Elmorzsolunk egy könnycsepet a szemünk szélén a brit (nyelvi) humor eme megnyilvánulását olvasva és minden további nélkül hazaengedjük végre szegény Sallyt és Bent.