Tervezni, számolgatni mindig hasznos, és ezt jól tudja Ben and Sally is. Pénteken, amikor újra találkoztam velük, épp a közelgő hónapok költségvetéséről diskuráltak, én pedig kicsipegettem a párbeszédből egy csomó jól hasznosítható kifejezést ehhez a témához.
Ben: Sally, do you have a moment? I’m looking at the projections for June and July. Between the upcoming summer holidays and our current burn rate, I’m worried we’re going to hit a bottleneck.
Sally: Good catch, Ben. Are the operating expenses spiking, or is this a resource allocation issue?
Ben: Both. We’ve already earmarked a large portion of the Q2 budget for the new server migration, but our upfront costs for the seasonal contractors were higher than we forecasted. If we don’t tighten our belts now, we won’t have any wiggle room for the launch in September.
Sally: I see. We need to offset those costs elsewhere. Would it be too harsh to introduce another hiring freeze? I know, it’s far from ideal, but it worked wonders three years ago when we last used this tactic.
Ben: It saved us money then, but the situation is different now. With the summer holidays coming up, we are already short-staffed. If we stop hiring, we are really going to struggle with the workload in July.
Sally: You are right. It looks like, there are no easy answers here. Maybe we should include the other decision-makers in this conversation.
Ben: I agree. Let’s call a meeting for tomorrow morning. We need a collective solution for this. I’ll send out the invitations later.
Tehát Ben aggódik, hogy az előrejelzések, tervek (projections) nem lesznek teljesíthetőek, hiszen közelednek a nyári szabadságolások (the upcoming summer holidays) és a jelenlegi „burn rate” is túl erősnek bizonyul. Így írtam, hogy „burn rate”, mert sokszor magyarban is használják így. A „rate”-et ismerjük, valaminek az üteme, gyorsasága, égetni viszont sok mindent lehet, de ebben az esetben a rendelkezésre álló pénzről van szó. Nagyon szigorúan véve a „burn rate” azt a sebességet jelöli, amivel egy cég a saját (vagy a befektetőktől érkezett) pénzét éli fel, még mielőtt elkezdene profitot termelni. Ben és Sally esetében itt inkább csak az adott munkáról, projektről van szó, és az azzal kapcsolatos pénzek költéséről, hiszen a folytatásban Ben nem a teljes pénzügyi csődtől retteg, inkább csak attól, hogy fel fog torlódni a munka (we’re going to hit a bottleneck).
„Good catch!” – válaszolja Sally, és mivel nem a Dunaparton akadt épp egy szép termetes hal a horgukra (a „catch” jelentése a horgászatban „fogás”, ld. még: to catch a fish), ezért a megfelelő fordítás a „Jó, hogy észrevetted”, „Köszi, hogy kiszúrtad”, „Fontos észrevétel” lehetne. Talán sokunknak eszébe jut a „good point”, amivel szintén reagálhatott volna Sally. A különbség árnyalatnyi: a „good point” általánosabb, fordítható úgy, hogy „igazad van”. Használható egy jó ötlet vagy érvelés elismeréseként, a „good catch” viszont kifejezetten a lehetséges hiba, rejtett kockázat kiszúrására adott válasz, tehát a másik észrevételét dicsérjük vele. További verziók lehetnek a „Sharp eye, Ben!” (Sasszem vagy, Ben!) vagy a „Thanks for spotting that” (Köszi, hogy kiszúrtad (ezt)), természetesen a kollégák közötti viszony tükrében. Az USÁ-ban egyenértékű még a „Good pick-up”.
Sally azonnal rákanyarodik a probléma forrásának megkeresésére (to find the root-cause). A működési költségek (operating expenses, operating expenditures, operating costs) megugrására (to spike) vagy a források nem megfelelő elosztására (a resource allocation issue) gyanakszik. Még nem tudja, amit Ben már igen, és bár ez a mondat nem hangzik el pont így ebben a beszélgetésben, de én érdemesnek tartom kiemelni, mint lehetséges scenáriót: The operating costs spiked in April – Áprilisban megugrottak a működési költségek.
Azt hiszem, az egész párbeszédből a kedvenc szavam az „earmarked”. Ben azt magyarázza, hogy a szerver migrálásra már elkülönítettek egy halom pénzt és azt ezzel az igével fejezi ki (to earmark = elkülöníteni (pénzt, forrást)). A szó eredete a haszonállatokkal (marhákkal) foglalkozó gazdáknál keresendő, akik régen (de még ma is) az állat fülén jelölték meg, hogy az kihez tartozik. Ennél formálisabb, de hasonló jelentésű a „to allocate” (semlegesebb jelentés; pénzt szán valamire értelemben) és a „to designate”, ami jobban kifejezi, hogy ezt a pénzösszeget direkt valamilyen célra különítették el. Használható még a „set aside” phrasal verb, nagyon professzionális. Létezik még a – szintén az állattartásból átvett – „to ring-fence” is, miszerint körbekerít. Ez nagyon szigorú, ehhez a pénzhez még akkor sem szabad hozzányúlni, ha valami vészhelyzet áll elő és máshova átcsoportosítva rövid távon hirtelen jobban jönne valami másra.
Szóval, az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy az induló költségek (upfront costs; kezdeti költségek és beruházási költségek jelentése is van!) a vártnál magasabbak lettek (were higher that forecasted). Kellemetlen! Így, ha nem húzzák szűkebbre a nadrágszíjat (if we don’t tighten our belts) most, később gond lesz. De hogyan húzhatnák szűkebbre a nadrágszíjat? Talán vissza kellene fogni a marketing kiadásokat (to cut back on marketing)? Vagy talán szűkítsék a tervezett irodafelújításra szánt keretet (to scale back on the office renovation)? Valamit kezdeni kell, különben nem lesz elég mozgásterük (wiggle room) a szeptemberi induláshoz (the September launch).
Sally a kiadások ellensúlyozását javasolja (we need to offset those costs elsewhere), és nagyon tapintatosan kérdez rá arra, hogy esetleg be lehet-e vezetni egy hiring freeze-t (would it be too harsh…?). Arra hivatkozik, hogy mennyire szuperül működött már ez a taktika korábban (it worked wonders three years ago). Ben viszont úgy értékeli, jelenleg nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt megengedhessék maguknak, hiszen már most kevés a munkaerő (we are already short-staffed), és akkor minden bizonnyal iszonyatos nehézségekbe ütköznének a munka mennyiségét illetően (to struggle with workload) a nyáron.
Megjegyzésre méltó még a „there are no easy answers here” kifejezés (szó szerint ugye: nincs könnyű válasz/megoldás; avagy: kutyaszorítóba kerültünk), és ezen a ponton Ben és Sally megállapítják, hogy pusztán ők ketten nem tudják megoldani a helyzetet. Úgy döntenek, a többi döntéshozó (decision-maker) elé terjesztik a kérdéskört, hogy közös megoldásra juthassanak (to come to a collective solution). Addig pedig mindenki visszatérhet a saját kis mikrovilágába a monitorba meredve.
Függöny!