Annyit tanultunk már az idén, jöjjön hát megint egy kicsit könnyedebb téma: a karácsony. Akinek már most elege van az ünnepből, attól most elbúcsúzunk: várunk titeket vissza sok szeretettel januárban valami pöpec business English témájú írással! A többiekkel pedig körbejárjuk a karácsonyi hangulat (Christmas atmosphere) megteremtésének lehetőségeit az irodában. Inspirációs írás – legalábbis annak szántam –, az ötletek megvalósíthatóak (feasible, doable, workable, manageable) önmagukban, egymással kombinálva (combined), egy napon belül, egy hétre kiterjesztve, de akár az egész december is eltelhet az ünnepvárás jegyében. (Én így szeretem! 😉 ) Ugyanakkor – szívfájdalom –, nem én találtam fel a spanyolviaszt (to reinvent the wheel), lesz pár magától értetődő dolog is; ezeket majd szép angol szavakkal, kifejezésekkel igyekszem ellensúlyozni (to compensate/to make up for).

Lássunk is neki!

Hozzávalók: pár otthon már leselejtezett, esetleg olcsón beszerezhető karácsonyfa-dísz, égősorok, filctollak, cipősdobozok, karácsonyi kiegészítők, jó pár csillogó szemű kolléga, és egy (esetleg kettő) olyan, aki nagyon-nagyon lelkes és hajlandó mindent koordinálni.

A boltokban legeslegkésőbb december elsejére már minden karácsonyi díszben áll, és számomra ennél több indok nem is kell arra, hogy az élet- és munkateremben is zöld lámpát kapjon a dekor (to give the green light). Ezt el lehet követni magánakcióban, vagy a többiekkel összehangoltan (coordinated): el lehet dönteni, hogy csak egy kis sarok lesz karácsonyi, vagy teleszórjuk dísszel az épületet. Versengő lelkem ebben is csak a játék lehetőségét látja: melyik csapat készíti el a legszebb karácsonyfát? Hátránya, hogy januárban aztán le is kell szedni a dolgot, szóval csak ésszel!

Versenyt amúgy lehet szervezni mindenféléből: ha az egészségi és munkavédelmi előírások lehetővé teszik (health and safety policy), mindenképp kell tartani egy sütisütő versenyt (contest). Természetesen nem az irodában süt senki, hacsak nem valaki a mikrós lávasütivel nyomul épp (ami amúgy elég zseniális, bár cseppet sem diétás); előző este mindenki a saját konyháját nyilvánítja kedve szerint katasztófa-sújtotta övezetté (disaster zone), az irodában csak a kellemes kóstolgatás és zsűrizés a feladat. Javaslok több kategóriát létrehozni: nagyi titka, csokicsodák, bejglik, Mézi, mentes, stb… A zsűritoborzás pedig biztosan nem lesz nehéz feladat. 😊

Nem kell kimaradniuk a versenyzésből azoknak sem, akik nem kifejezetten konyhatündérek (kitchen fairy). Rendezhetünk karácsonyfadísz-készítő versenyt, fényfüzér-kibogozó versenyt, vagy karácsonyi ugly jumper versenyt is. Haladók persze meghirdethetik az ugly jumper–készítő vetélkedőt – de kinek van ennyi ideje??? Workdesk-díszítő verseny, home office-ban dolgozók számára home decor verseny… A zsűrizésből nem kell nagy macerát csinálni, a fent említett versenyek jó részét le lehet bonyolítani fotók alapján, és a kollégáktól határidőig beérkezett szavazatok dönthetik el, ki lesz a nyertes.

Aztán december elején a magyarországi irodákban adja magát a Mikulás-ünnepség. Ahol megengedi a költségvetés (the budget allows), oda lehet szervezni a dolgozók gyerekeinek egy kis eventet, pogácsával, sütivel, kakaóval, Miku-csomagokkal és persze a fehér szakállú, kedves Mikulással. Kell mellé krampusz, meg egy színező-sarok, esetleg arcfestés, kincskeresés (treasure hunt). Apropó, kincskeresés: nálunk az irodában ilyen, cukrászdába és kávéházba szóló utalványokat (vouchers) hagyott el a piroskabátos, na nem a gyerekeknek, hanem nekünk, nagyoknak, hiszen mi is jók voltunk ám, oh, de boldogok napok voltak azok! (Happy days!) Máskor pedig két-három héten keresztül minden nap meglepett a Mikulás három szerencsés munkatársat, mindössze annyi volt a feladat, hogy a reggel érkező emailben ki kellett választani a felsorolt ajándékok közül, hogy minek örülnénk a leginkább. Igazán nagylelkű Mikulásunk volt! 😊

Adventi ablaknyitogatós programmal is lehet készülni, vannak már erre is megfelelő online felületek. Minden nap rá lehet kattintani az adott számmal ellátott ablakra, melyből vagy egy kellemes karácsonyi dallam, vagy egy könnyen elkészíthető, mégis különleges koktélrecept ugrik elő – vagy épp emlékeztető, hogy válasszunk ajándékot a Mikulás-sorsolásra! Szerintem irtó kedves ötlet egy nemzetközi cég esetében a különböző országok irodáit bevonni egy ilyenbe, és a távoli csapatok is küldhetnek karácsonyi jókívánságokat ilyenkor, vagy a messzi országok karácsonyi szokásait is elmagyarázhatják a résztvevők egy-egy ablakban. Kulcs (the key) a tervezés (planning), mert a lengyel Finance Team lehet, hogy mindig nagyon készséges, de ha december 3-án kitalálod nekik, hogy 6-ára dobjanak össze egy videót arról, hogy náluk hogyan jön a Mikulás, lehet, hogy zuhanórepülésbe kezd a népszerűségi indexed köreikben. Azt meg ne kockáztasd! (Don’t risk it!)

Sok cég készül ilyenkor valamiféle jelképes ajándékkal a munkatársak részére. Bizonyos vállalatok már fillérekért brandingelnek tollat, kulcstartót, mappát, kulacsot. Persze mindenki másnak örül, de kijelenthetjük, a legkevésbé népszerű ajándék nálunk az uzsonnás doboz volt – bár lehet, hogy azt nem karácsonyra kaptuk (már nem emlékszem pontosan). Anyway, jó, ha valamiből jó sokat tud beszerezni a cég és jut mindenkinek, de én itt ezen a ponton szeretném bedobni a fenntarthatóság szempontját. Elég kiábrándító, amikor egy magát környezetvédőnek valló cég portájára megérkezik az egy tonna hímzett, műszálas törölköző a Távol-Keletről… Annyi gyönyörű ajándékot lehet beszerezni helyi kisvállalkozásoktól, a kézműves alkotások (horgolt karácsonyfadísz, öntött gyertya, stb.), helyi finomságok (méz, levendula-készítmények, stb.) pedig sokkal értékelhetőbbek, mint a tömeggyártott (mass produced), utaztatott kacatok. (Tudom, van, aki nem kér plusz egy gyertyát már, de szívesen inna vizet egy brandingelt kulacsból… De lássuk be, itt aztán végképp lehetetlen találni egy olyan ajándékot, aminek minden kolléga örülni fog, egytől egyig. A továbbajándékozás amúgy egy remek intézmény – ha tudjuk, hogy a környezetünkben ki az, aki viszont nagyon is örülne annak a gyertyának!) Szóval, ha nem ment el teljesen a józan eszünk, és nem állunk neki mi magunk legyártani 150 üveg finom chutneyt az összes ügyfelünk számára a saját konyhánkban – valahol láttam már ilyet! –, akkor nézzünk körbe, melyik környékbeli kisvállalkozással lehetne jól megoldani ezt az ajándék-dolgot!

További lehetőség ajándékozásra (mert attól se csömörlött még meg soha senki 😛 ) az iskolából jól ismert húzás. Ezt nem is kell céges szinten megszervezni, egyik évben a mi csapatunk spontán megszervezte, csak így magunk között és ez remek szórakozásnak bizonyult! Angolul Secret Santa néven ismert az a játék, amikor egy kalapból mindenki kihúzza annak a nevét, akit meg fog ajándékozni. Természetesen a húzást is le lehet már bonyolítani online. Fontos különbség, hogy míg itthon mindig nagy izgalommal vártuk, hogy ki húzott kicsodát, Londonban nagyon ügyeltek arra, hogy ne derüljön ki az ajándékozó kiléte, amikor én részt vettem egy ilyenben. Praktikus tipp: érdemes megállapodni az ajándékra fordítandó összeg alsó és felső határában.

A mi irodánkban a karácsonyi időszak elengedhetetlen velejárója volt egy vagy két karácsonyi témájú kvízjáték is. Online játszható, egy héttel előre beharangozható, fél órás kis lazulás a résztvevők számára, sok nevetéssel és kínzó részletekbe menő érdekességekkel az ünneppel kapcsolatban. Ha jól emlékszem, nálunk szaloncukrot lehetett nyerni. 😊

Az év ezen időszakában újra hangsúlyt kap a nálunk rosszabb sorsú emberek megsegítése. Mindenki ismeri már a cipősdoboz-akciót. Nálunk egy központi karácsonyfa alatt gyűlnek mindig a szépen csomagolt cipősdobozok, igazán remek látvány a növekvő ajándékhalom! Tartós élelmiszer-gyűjtés, célzott pénzgyűjtés, önkénteskedés – minden jótett jól jön a világban, hát hajrá, én csak biztatni tudlak! Ha nem tudod, hogyan fogj neki, kérdezősködj: where there is a will, there is a way! Én idén az irodai mókából kimaradok, így magamnak kell megszervezni az ilyesmit: nemrég feltettem pár üveg lekvárt egy ingyen elvihetős csoportba, így szereztem örömet pár ismeretlennek. 😊

Figyelem! Mindig akad egy-két ember az irodában, aki nem szereti a karácsonyt és igyekszik magát távol tartani az összes, ilyentájt jellemző vígságtól (merriment). Az ő érzéseiket is tartsuk tiszteletben, ne tegyük bele a nevüket tudtuk nélkül a kalapba, ne rángassuk bele őket erőnek erejével a buliba – nem ettől fogják megkedvelni az ünnepet, minket pedig kifejezetten utálni fognak miatta. Velük majd más alkalommal lehet bandázni. Egy-egy apró gesztussal lehet persze próbálkozni: ideális méretűnek tartom erre pont a szaloncukrokat! 😉

Ha mostanra kezd felfordulni a gyomrod (feeling nauseous) ennyi giccses, kollégák közötti fiktív örömködéstől, mert neked egyelőre csak az összebalhézás jutott, hogy idén ki viszi majd a december 24-i ügyeletet (Christmas Eve shift) és még a rövidebbet is te húztad (to get the short end of the stick), jó hírem van: a cikk hamarosan véget ér. Az ünnep bármelyik napján dolgozni általában szívás: spanyol kollégáimnak például anno a december 24-gyel kapcsolatban fel se merült, hogy nem aznap kéne behozni mindent, amit addig az évben elmulasztottak, úgyhogy sütöttem én már úgy az ünnepi vacsorát, hogy közben felállítottam a napi egyéni rekordomat megrendelés-feldolgozásban (order processing). Hab a tortán: mindezt a születésnapomon! Hát az piszkosul rossz volt! Never again! Néha sajnos így jön ki a lépés: az ember a megrendelések mellől dől be a karifa alá. Ha így alakul, akkor egyrészt nyugodtan sajnáljuk magunkat (to feel sorry for myself) egy darabig, de ne hagyjuk, hogy ez beárnyékolja (to overshadow) az egész esténket! Vonjuk le a konklúziókat (to draw conclusions) arra vonatkozóan, jövőre hogyan lehetne úgy szervezni a dolgokat, hogy több öröm és kevesebb stressz jusson az ünnepre.

Én nagyon kellemes ünnepi készülődést kívánok minden kedves olvasómnak és szeretettel teli, meghitt karácsonyt!

Aki pedig addig is tanulna egy kicsit, annak itt hagyom az egyik kedvenc karácsonyi dalomat a kéménybe szorult Mikulásról, a következő hasznos szókinccsel: soot, to tickle, sleigh, plight, to tug, might, to wriggle, to jiggle, fuss. 1:54-nél pedig egy gyönyörű, klasszikus „kellett volna” szerkezetet (We should have + past participle) figyelhetünk meg, megbánás kifejezésére. Vajon mit bánt meg a Mikulás a dalban? Ha meghallgattátok, írjátok meg nekünk kommentben a poszt alatt! Bye!