Az elmúlt hónapokban kicsit többet kattintottam álláshirdetésekre, mint amennyit az ember alapjáraton klikkel; aztán az élet úgy hozta, hogy mégsem kezdtem rendszeresen interjúkra járni. Viszont addigra már leporoltam kissé ezt a témát a fejemben, és ha már így alakult, úgy döntöttem, „lapozzuk át” együtt Alan Jones Nyerő interjú (Winning at Interview) című könyvét – és persze tanuljunk belőle szuper angol kifejezéseket!

Maga a könyv 2001-ben jelent meg először, és bár a munkaerőpiac, meg az egész világ rengeteget változott azóta, a Jones által felvázolt stratégia (the strategy outlined by Jones) mit sem vesztett érvényességéből (has not ceased to be valid/relevant). Azt nem mondom, hogy nem lehet kiegészíteni ezzel-azzal, de nem véletlen, hogy a könyvet ugyanúgy ajánlják pályakezdők és munkaerőpiaci tapasztalattal már rendelkező interjúzók (interviewees with experience) számára. Sokak szerint az embernek ilyenkor nincs más dolga, csak „önmagát adni” („just be yourself”), mert mindenféle alakoskodás csak hamis benyomást kelt és végül kölcsönös csalódáshoz vezet, de ez mégsem követendő tanács (it is not an advice to be followed). Az ember ugyanis úgy is el tud játszani egy szerepet, hogy közben végig teljesen őszinte marad – és az állásinterjúk pont ilyen szerepgyakorlatok.

A legnagyobb szemléletbeli váltás (attitude change) már a könyv elején megtörténik. Ne úgy tekints önmagadra, mint egy szerencsétlen munkanélkülire (unfortunate/miserable/ill-fated unemployed), akinek minden áron muszáj valahogy állást szereznie, a helyzetet pedig ne egy vallatásnak (interrogation) tekintsd. A szerző az állásinterjút egy kétoldalú tárgyalásként (bilateral negotiation) értelmezi, egy vevő-eladói tranzakciónak, ahol neked, az eladónak, egyetlen cél lebeghet a szemed előtt: az, hogy meg akarod oldani az interjúztató problémáját (vagyis el akarod adni magad)! Be kell bizonyítanod, hogy te vagy a legalkalmasabb ember a pozícióra, és ez bizony nem fog menni görcsös megfelelési kényszerből és a váratlan kérdések előtti riadt lefagyásokkal. Viszont épp ezért érdemes tovább olvasni a könyvet!

Ennek a szerepnek az eljátszása végeredményben nem is olyan bonyolult, és érdemes alkalmazni pár trükköt annak érdekében, hogy végül ajánlatot kapjunk (to receive an offer). Mint minden más üzleti tárgyalás esetében, itt is fontos, hogy az érzelmeinket ne hagyjuk eluralkodni magunkon (a könyvben a „kizárni” szó szerepel!). Ez nem azt jelenti, hogy pókerarccal (poker face) kell végigcsinálni a procedúrát, de nyilván hasznos, ha nem ül ki az arcodra valami nem-professzionális fintor (unprofessional grimace/sneer) egy-egy kellemetlenül érintő kérdés elhangzásakor. Ne feledd: te itt a megoldás vagy (lehetsz) a másik fél számára, nem pedig egy megszánandó valaki, aki felé majd a munkáltató kegyet gyakorol. Ő nem ilyen lehetőséget keres, hanem valakit, aki az ő hasznára válik – egy rakat szempont alapján. Ezért kell kilépni abból, hogy csak arra koncentrálsz, hogy NEKED kell ez a munka – át kell gondolnod a helyzetet a munkáltató szemszögéből is és így nekiugrani a feladatnak.

Viselkedésed az első pillanattól kezdve legyen profi, visszafogott és megnyerő – ne bukd el a lehetőséget már a kapuban! Mondanivalód legyen igaz és alátámasztható. Ez természetesen az önéletrajzra is igaz – ráadásul, ha ott szépítettél a dolgokon, akkor könnyen ellentmondásba keveredhetsz egy éles helyzetben önmagaddal és abban a minutumban vesztettél. Ha a szavahihetőséged megkérdőjeleződik, nem fognak neked esélyt adni. A szerénységgel csínján bánj! Túlzásokba nem érdemes esni (to blow sth up, to exaggerate) az ember képességeit, elért eredményeit és tapasztalatait illetően, de ha nem számolsz be részletesen és egészséges mértékű önbizalommal (healthy self-confidence) az adott pozíció szempontjából releváns pozitív vonásaidról, akkor nem téged fognak választani. Az első benyomás nagyon fontos! Ha már behívtak, az egyértelmű jele az érdeklődésnek (it is a clear sign of interest), de innen még hosszú út vezet a sikeres deal-ig. A telefonodat még az épületbe való belépés előtt kapcsold ki, nem lesz rá szükséged a következő (kb.) egy órában.

Képtelenség a könyv összes hasznos tanácsát beleszuszakolni egy ilyen cikkbe. A szerző rengeteg jó tippet ad, hogy hogyan kommunikálj az interjú előtt, alatt és közben. Nagyon hasznosnak találtam, hogy kitér arra az eshetőségre is, ha maga az interjúztató nem túl tapasztalt és/vagy felkészült; ebben az esetben ugyanis még inkább fel kell nőnünk a feladathoz, mert a megfelelő technikákkal komoly előnybe kerülhetünk a többi jelölttel szemben. Az egyik ilyen, amikor egy nem túl jó kérdést a válaszadás előtt kissé átfogalmazva elismétlünk, és aztán erre az új kérdésre reagálunk. Így ügyesen vezethetjük mi a beszélgetés menetét (to lead the conversation).

A felkészülés során végig kell gondolnunk a potenciálisan elhangzó kérdéseket – és a válaszainkat rájuk. Akár a Google-t, akár az AI-t használod, mindegyik kiad egy halom kérdést (a heap of questions), ami elhangozhat egy interjú során. Jones is ad egy listát, ugyanakkor kijelenti: a kérdések igazából két nagy csoportra oszthatóak. Az egyik a „Miért alkalmazzanak engem?” a másik pedig a „Miért ne alkalmazzanak engem?”, és nem is nehéz belátni, hogy ez pont így van. A legártatlanabb kérdések is azt a célt szolgálják, hogy kiderüljön – lehet-e jól és hatékonyan együtt dolgozni veled, elég proaktív vagy-e, beillesz-e a csapatba (do you fit in the team), és megfelelsz-e a munkáltató elvárásainak. Jones azt mondja, azért jelentél meg a találkozón, hogy az első csoportba tartozó kérdésekre válaszolj, és hogy a második csoportba tartozó kérdések elhangzásakor ügyesen védd meg magad.

A „Miért alkalmazzanak engem?” lista leggyakoribb kérdései a „Meséljen magáról”, a „Mik az erősségei?”, a „Miért érdeklődik ez iránt a munka iránt”, a „Hogyan képzeli el magát öt év múlva?”, és a „Mi a legnagyobb eredmény, amit elért?”. Ezekre nem olyan nehéz felkészülni, a fent említett őszinteség és alátámaszthatóság jól fognak jönni. Ide tartozik még a „Mit tud a szervezetünkről?” (ennek utána kell járni még a találkozó előtt!!!), vagy az „Ambiciózus ember ön?” – amire ugyancsak középutas választ kell adni: a céltudatosság lehet nagyon imponáló vonás, de nem biztos, hogy örülnek, ha valaki rögtön a vezérigazgatói pozíciót (chief executive officer position) szemeli ki magának. Főleg ha a jelenlegi CEO is ott ül az interjún, és szereti is a munkakörét.

A „Miért ne alkalmazzanak engem?” kérdéseket is felsorolja a szerző. A legtöbben belefutottunk már a „Mi a legnagyobb gyengesége?” és a „Mi volt a legnagyobb hiba, amit elkövetett?” kérdésekbe, és kidolgoztunk már ezekre jól működő válaszokat (we have elaborated functional answers; olyan gyengeséget választunk, ami igazából hasznunkra válhat; olyan – nagyon régi – hibát mesélünk el, melynek a megjavítása, szakmai szempontból, még a hiba elkövetésénél is jobb sztori, stb.). Ezen kívül elhangozhat a „Milyen problémák jelentkeztek az előző állásában?”, „Miért hagyta el az előző munkahelyét?”, „Miért marad az előző munkahelyén olyan sokáig?”, „Miért váltott ennyire sűrűn munkahelyet?”. Nagyon kell ügyelni, hogy akármennyire is borzalmas volt az előző munkahely/csapat/főnökség, a kritikát nagyon óvatosan fogalmazzuk meg. A szakmai hiányosságokra természetesen nincs felmentés, de ha nagyon leszóljuk az előző helyünket, azt a benyomást kelthetjük, hogy örök elégedetlenek vagyunk, vagy azt, hogy nehezen dolgozunk együtt másokkal. „Remek” kérdés a „Vallott már kudarcot a munkája során?”, amivel őszinteséget és az önreflexióra való képességet egyaránt tesztelhetik. Itt talán a legszerencsésebb egy olyan „kudarcot” választani, ami nem feltétlenül hatalmas bukás, mert mondjuk a megrendelő maga elfogadta a terméket, csak éppenséggel mi magunk nem voltunk megelégedve a saját teljesítményünkkel. Az „Inkább egyedül vagy csoportban szeretsz dolgozni?” beugratós kérdés (a trick question), nem kell választani! Nekem az önéletrajzom bevezetőjében is szerepel, hogy szeretem a csapat pezsgését, de ugyanolyan szívesen mélyülök el egy-egy csendes, pusztán engem igénylő feladatban is. Ha megkérdezik, hogy más helyekre is pályáztál-e, nem kell ködösíteni (there is no need for being vague). Érdemes elmondani, hogy igen, de biztosítani a kérdezőt, hogy számodra az ő cégük a legszimpatikusabb. Még egy utolsó, piszkálódásnak ható kérdés, amikor rámutatnak, hogy szerintük nincs is elég tapasztalatod a meghirdetett állás betöltéséhez. Ne hagyd magad elbizonytalanítani: a vevőt igenis érdekli a „terméked” (vagyis te magad), különben nem hívott volna el egy személyes találkozóra (a meeting in person)! Ha a feltételezés igaz, hívd fel a figyelmét a releváns munkatapasztalatodra és biztosítsd afelől, hogy gyorsan tanulsz – ezt pedig támaszd alá példákkal!

Az interjú végén gyakran kíváncsiak, hogy neked vannak-e kérdéseid feléjük. Ezzel kapcsolatban is érdemes pár aranyszabályt (golden rule) betartani, például nem rákérdezni olyasmire, amit előzőleg könnyen kideríthet az ember, na meg, nem vallatósdit játszani (végre én jövök! felkiáltással). Egy nagyon fontos kérdés lehet ilyenkor az, hogy miért lett üresedés az adott munkakörben – a válaszból sok minden kiderülhet a munkaadóról. Nagyszerű trükk megfordítani a már feljebb említett „öt év múlva” kérdést: „Ha csatlakozom a vállalathoz, hogyan tudna ön elképzelni engem öt év múlva?”. A következő kérdés kicsit olyan, mintha kísértenénk a sorsot (to tempt fate), de igazából egy remek alkalom arra, hogy megerősítsük a pozíciónkat, és ha esetleg nem volt világos valami az interjúztató számára, akkor még most tisztázzuk: „Önnek van valami fenntartása az alkalmasságommal kapcsolatban?” Végül pedig a „Mikor hallok Ön felől legközelebb?” igazából egy call to action: kérsz egy határidőt, aminek lejárta előtt még biztosan kapcsolatba lép veled a tárgyalópartnered. A tárgyalás végével még nem ért véget a te értékesítő missziód. A kötetlenebb kikísérés során is tartsd még a professzionális kereteket, és javasolt emailben megköszönni a rád szánt időt. Ezt a levelet arra is használhatod, hogy esetleg elmondj valamit (röviden!) ami releváns lehet, de a kifejtése mégis elmaradt az interjú alkalmával. Egy ilyen email azért is fontos, mert emlékezteti a „vevődet”, hogy számíthat rád (to count on you) a problémája megoldásában.

Jones azt mondja, mindenképp készíts jegyzeteket az elhangzottakról. Ez különösen akkor fontos, ha több állásra is pályázol párhuzamosan, hiszen egy idő után össze fog keveredni a fejedben, hogy melyik interjún mi hangzott el pontosan. Ráadásul, ha több körös a felvételi eljárás, akkor is hasznos lesz tudni, mi az, amiről már volt szó, és melyik téma az, amit várhatóan részletesebben fogtok taglalni legközelebb (to go more into details the next time).

Ha szívesen néznél még videókat ebben a témában, akkor nézd meg ezt, arról, hogy miket mondj, ezt arról, hogy miket ne mondj, ezt pedig arról, hogy hogyan válaszold meg a „Tell me about yourself” kérdést. Rengeteg hasznos anyag található a neten, szánd rá az időt és készülj fel rendesen! Sok sikert kívánunk!