Új telefon! Új telefon! Nem árulom el, hogy milyet vettem, de már miért is ne mélyedhetnénk el pont ma Steve Jobs legendás prezentációinak precízen kidolgozott technikai részleteiben? Önreflektív írás, a legnagyobbaktól tanulás jegyében.

Az élet nyugalmasan folydogált a Föld nevű bolygón. Megjelent az ember háromszázvalamennyi-ezer évvel ezelőtt, aztán az ősemberek ezközhasználata szépen fejlődgetett, majd megépültek a piramisok (és az ókori világ további hat további csodája!), néha akadt egy kis csetepaté, meg komplikácó, például a pestis, meg ellátási zavarok, de aztán lettek – jól és kevésbé jól működő – megoldások is: szappanos kézmosás, ipari forradalom… A 20. század történelme szövevényes és bonyolult, át is ugorjuk, de pusztán azért, hogy kiemelhessük azt az immár 21. századi pillanatot az emberiség történelméből, amikor Steve Jobs újradefiniálta a business presentation fogalmát: az Apple Inc. egykori társalapítója 2007. január 9-én mutatta be a MacWorld konferencia színpadán az iPhone-t, a legelsőt. Tette ezt nem is akárhogyan.

Ha már most úgy érzed, hogy a mai napot megette a fene és nem fogsz már többet dolgozni, akkor nézd meg a beszédet az elejétől a végéig ezen a linken. Szépen, érthetően beszél, tagolja a mondanivalóját, és csak kevés bonyolult kifejezést használ azokat viszont ismételgeti, és úgyis érdemes őket megtanulni. Viszont, ha most nincs majdnem másfél órád erre, mi összefoglaljuk neked a lényeget: mitől lett egyszerűen zseniális ez a prezentáció és milyen trükköket leshetünk el belőle?

Jobs különleges ember volt, de nem dolgunk a jellemábrázolás. Számunkra jelenleg csupán az bír jelentőséggel, hogy nagyon megfontolt figura volt és ha business prezentációra került sor, nem kockáztatott. Precízen megtervezte a tartalmat, megírt előre minden egyes szót és az ügy fontosságától függően akár kétszázszor is elpróbálta egy-egy beszédét a premier előtt. (Te hányszor próbáltad el a legutóbbi prezidet? 😉) Egyes beszámolók szerint mindenhol a preziket próbálta, a kocsiban vezetés közben, a zuhany alatt… Meg is lett az eredménye, hiszen kommunikációs szakemberek hada elemezte már ezt az előadást, és mindegyikük (már akit én olvastam/hallgattam a témában) egyetért abban, hogy ez bizony a prezentációk prezentációja, a beszédek csimborasszója 1, az ultimate business presentation. Mi több, Jobs-nak egész rajongótábora keletkezett, akikről több helyen leírták, hogy úgy várták Jobs előadásait, mint a drogfüggők a következő adagot. Jobs az előadásai során nem információt közölt, hanem élményt adott. Remarkable, mondaná ő, mi pedig próbáljuk meg kideríteni, hogyan tudta elérni mindezt!

Know your audience! – így szól az alapvető tanács mindenkinek, aki színpadra áll, Jobs pedig nem csak ismerte őket (és például tudta róluk, hogy nem képesek három-négy egységnél több információtömböt feldolgozni), hanem abszolút átérezte a problémáikat. Ezekre aztán zseniális megoldást nyújtott a termékeivel – de ne szaladjunk előre! Előadásai sokszor három fő részre oszthatóak, melyeken belül is meg-megjelenik a hármas („an iPod, a phone and an internet communicator”). (Mi mennyi információt igyekszünk beleszuszakolni egy-egy prezentációnkba?)

A 2007-es iPhone prezentációnak van egy fő koncepciója, ami végig jelen van az előadáson (Apple makes revolutionary products). Üzenete tömör, egyszerű: mi ebben eddig is jók voltunk – most sem lesz ez másként, és a nyomaték kedvéért ez többször is elhangzik, mire végre eljutunk az adott termék bemutatásához. Nem lehet úgy kijönni a teremből, hogy ez a mondat kitörölhetetlen tényként be ne kúszna a bőrünk alá.

Az előadást Jobs rövid mondatokból építi fel és mesterien operál a dramaturgiai szünetekkel. A szüneteket sok előadó nem szereti, nem tudunk mit kezdeni velük, és gyakran önkéntelenül is kitöltjük mindenféle töltelékszóval, köhhintünk, vizet kortyolunk, tétován reakciót várunk. (Ugye-ugye?) Pedig egy jól elhelyezett szünet a kulcsfontosságú információ után segíti a hallgatóságot a befogadásban. A szünet Jobs előadásaiban szünet, nem más, és fontos funkciója van. Néha ekkor ad teret a tapsnak, sokszor viszont a feszültség fokozását szolgálja, vagy épp azt jelzi: ez egy nagyon jelentőségteljes pillanat, fogd fel, érezd át! … Wait a minute, milyen feszültség?

Jobs nem információhalmazt borít a hallgatóságra, hanem történeteket mesél. Teszi mindezt egy nagyon letisztult és viszonylag egyszerű eszköztárral. Lépésről lépésre bemutatja a hallgatóságot érintő problémakört, miközben végig érezteti azt, hogy itt és most (legalábbis hamarosan) megoldást fog nyújtani a problémájukra – ezt „problem solution message design”-nak nevezte egy szakértő. Lassan csomagolja ki a sztorit, újra és újra ámulatba ejtvén a közönséget. Már az első mondatával megteremti ezt a feszült várakozást: „This is a day I have been looking forward to for two and a half years.” Hiszen, ha valaminek a bemutatását Steve Jobs két és fél éven át készítette elő, akkor az csakis valami nagy durranás lehet. Az előadás alatt újra és újra beilleszt egy olyan mondatot, ami növeli a hallgatóság várakozását.

A történeteit képekkel illusztrálja. Végtelenül egyszerű, sokszor egyetlen dolgot mutató képekkel, minimális szövegtartalommal. Diái nem olvasnivalók, hanem látványelemek (!). A képet könnyebben befogadja az agy, sokkal jobban megmarad az információ, Jobs pedig ezt is tökélyre fejleszti. Mindent lecsupaszít a képekről, ami nem kapcsolódik a témához, csakis a lényeg látható. A képet SOHA nem használja dekorációs elemként, mert az csak eltereli a figyelmet a fontos dolgokról. (Hányszor éreztük úgy, hogy az egyik dia kicsit üres és töltöttük ki azt a teret valami „nagyjából témába vágó” képpel? Ez a macska a laptopnál szemüvegben úgyis olyan jópofa! Mintha ő húzta volna le a riportot! Kis viccelődés úgyis jól fog jönni a meeting hetvenkilencedik percében! …) Amit pedig minden, de minden cégnek fontolóra kéne vennie: a diákon nem jelenik meg a cég logója! Nem tudom, kinek az ötlete volt az, hogy céges prezit csak úgy lehet elkészíteni, hogy az összes átkozott dia sarkában ott figyel a céges logó… Mi a szerepe? A dátum és a helyszín megjelölésével ugyanez a helyzet. Ha valaki a prezentáció közepén arra ocsúdik, hogy nem tudja, milyen meetingen/találkozón/rendezvényen van és a diák sarkáról kell lelesnie, akkor neki – ideális esetben – ott se kellene lennie abban a teremben2! Mehet minden a kukába, ami nem az érdemi tartalom. Valahogy így:

Nem csak a képeket butítja egyszerűsíti le, hanem a számokat is abszolút feldolgozható formában tálalja. Erről nem is szövegelek többet, mert valahol azt hallottam, hogy egy jó kép többet mond minden szónál… Tehát mutatok egy példát inkább:

A felsorolás csak ritkán kap helyet Jobs-nál (legtöbbször a mondanivaló összefoglalásakor), és ott sem használ egész mondatokat, a lényeges szavakba csomagolja a tudnivalót. „Patented!” olvasható az egyik ilyen lista alján, melynek nyilván nem az a fő mondanivalója, hogy szabadalmaztatva lett az adott technológia, hanem azt, hogy ŐK szabadalmaztatták. A képek/slide-ok használata kapcsán azonban talán az a legfontosabb dolog, hogy szinte soha nem a kivetítőt nézi, hanem a közönséget. A hallgatóság felé fordul, feléjük beszél, velük van kapcsolatban. Az egyszerű képek/slide-ok előnye az is, hogy az előadónak nem kell megjegyeznie, hogy mi minden látható rajtuk – hiszen alig valami! Egy jól kiválasztott, hatásos kép ezerszer jobban megragad a néző memóriájában, mint egy ötpontos felsorolás. (Pedig mennyit agyaltunk, hogy ráférjen minden bulletpoint egy, de maximum kettő diára! Ha a második kicsit üres marad, majd berakunk egy képet, valami biznisz-macskásat, vagy Hide the Pain Haroldot…)

Hangjából árad az önbizalom. Erre azt mondhatnánk, hogy naná, ha én lettem volna Steve Jobs, az enyémből is áradna, de itt nem ez a kulcs. Jobs ugyanis az átlagos beszélgetési hangerőnél kicsit hangosabban szólal meg (pedig mikrofon is van rajta), ami automatikusan nagyobb magabiztosságot kölcsönöz az előadónak. Minden szót tisztán ejt ki, pontosan időzítve, és minden egyes szó egy milliószor átgondolt koncepció eredményeként kerül a helyére az előadásban. A tiszta, tagolt beszéd pedig megint csak segíti a befogadást. Nem használja az olyan kifejezéseket, melyekbe bele lehet kötni: kijelenti, hogy „this is the best”. Mondhatná, hogy „I think this is the best”, de akkor bárki azt mondhatja, hogy „well, I think this other thing is the best”. Nem ad teret a megkérdőjelezésnek (bár egy ekkora előadáson nem is lenne életszerű… de egy KKVs vagy multis meetingen simán előfordulhat, hogy valaki kekeckedik). Fontos elem még, hogy az újdonságait a hallgatóság számára ismerős dolgokhoz hasonlítja, így gyorsan számukra is érthetővé válik az új fogalom (például: „Az iPod akkora, mint egy pakli kártya.”) Hatásos hasonlatait pedig többször elismétli, hogy az új adat rögzüljön a fejekben.

A színpadon lazán, könnyedséggel mozog. A hatalmas közönség előtt szükség is van erre egy ilyen nagy térben – mozgásával is vezeti a figyelmet. Gesztusai egyszerűek, letisztultak, kezeit nyugalmi állapotban övmagasságban összefűzi maga előtt, vagy egyszerűen oldalt lelógatja. Nem babrál tollal (ah, én sem szoktam, eskü! :P), nem gyűrögeti az ikonikus fekete garbó szélét, nem vakarózik… Mozdulatai az előadás alatt végig le vannak szabályozva, mégis természetesnek hatnak. A kevesebb – ebben az esetben is -, több, mint látjuk. És nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mosolygást: rengeteget mosolyog, a mosoly pedig ragadós – send one out, one comes back! Meggyőződésem, hogy nem csak a hallgatóság, de ő maga is élvezi az előadás minden percét.

El nem vitatható előnye Jobsnak ebben a prezentációban, hogy megrendíthetetlenül hisz az Apple termékekben, tehát nem esik nehezére hitelesen használni az olyan kifejezéseket, mint „works like magic”, „super smart”, „phenomenal”. Ezen kívül van egy nagyon határozott miértje a cégnek (Simon Sinek is többször említi példaként): „challenging the status quo, thinking differently, and creating beautifully designed products”. Ez a két elem máris mérföldekkel előrébb helyezi Jobs rajtpontját a 21. századi biznisz-maratonban, de a fentiekből láthattuk, hogy néhány pszichológiai elv alapján átgondolt lépéssel hogyan valósíthatta meg ezt az emlékezetes előadást, amiről még 17 év távlatából is beszélnek az emberek.

Ha szeretnél még többet megtudni Jobs prezentációiról és szívesen lesnél el további technikákat tőle, ajánlom figyelmedbe Carmine Gallo magyarul is megjelent könyvét: Steve Jobs a prezentáció mestere. A bátrak (B2 and above) pedig ezzel a címmel találják meg ugyanezt a kiadványt: The Presentation Secrets of Steve Jobs. Természetesen nem ígérhetem meg azt, hogy a cikk (vagy a könyv) olvasása után mindenki jobs-i magasságokba emeli majd az előadásmódját, de abban biztos vagyok, hogy össze tudsz hozni a legutóbbi prezidnél egy eggyel jobb prezentációt. Hiszen nem az a dolgunk, hogy versenyre keljünk híres géniuszokkal, hanem az, hogy – ha csak egy picivel is – jobbak legyünk tegnapi önmagunknál. Hát hajrá!

1. [Tudjátok, hogy honnan jön ez a kifejezés?]↩

2. [Nyilván előfordulhatnak olyan esetek, ahol valóban hasznos a logó használata minden dián, de nekem most egy sem jut eszembe… Új logó bemutató meetingen? Talán.]↩