Érkezik hamarosan a sokak által kért Akcentusok folytatás is, de még mielőtt bebarangolnánk a harsány amerikai kontinenst, kicsit használjuk még ki a tél befelé forduló, sötét, életértelmét-kereső energiáit és merengjünk el egy kicsit a miértünkön. Már csak azért is, mert ha esetleg két hete a SMART goalokról szóló cikkünk olvasása nyomán esetleg nem elég önazonosan tűztük ki magunk elé új céljainkat, akkor még nincs túl késő módosítani rajtuk.

Sok év multiban való ücsörgés után (közben) találkoztam a „miért” fogalmával, és azonnal nagyon megtetszett a koncepció. A besavanyodást ugyan már nem tudtam elkerülni, de úgy éreztem, valaki (egészen pontosan Simon Sinek) zseblámpát adott a kezembe, és végre nem csak vaktában fogok tapogatózni az álláskereső weboldalakon, ha megfogadom a tanácsait. Sinek álláspontja szerint mind a vállalatok, mind az emberek akkor tudnak jól és fenntarthatóan működni, teljesíteni, hogyha elsődleges céljuk nem a profitszerzés, a hírnév és a pénz elérése, hanem a tevékenységük mögött mélyen belül van egy értékrend, ami motiválja és viszi előre őket az útjukon. Ha megvan ez a bizonyos miért, a munkavállalók sokkal kitartóbban tudnak dolgozni, hozzáállásuk sokkal innovatívabb, reziliensebb, könnyebben veszik a felmerülő akadályokat és ráadásul sokszor még jól is érzik magukat munka közben, hiszen mély meggyőződésük, hogy a munkájuk hasznos és fontos a világ számára. And guess what happens, ha van egy céged, tele ilyen emberrel…

Ebből rögtön az is következik, hogy egyáltalán nem baj az, ha az embernek nincs (vagy még nincs) egy saját miértje. Abszolút valid beállni egy olyan szervezet mögé munkavállalóként (ha megengedhetjük magunknak, akkor pedig önkéntesként is akár), amelyiknek a missziójával tudunk azonosulni. Sokfélék vagyunk, mindegyikünk számára más és más dolgok kerülnek előre a prioritás listán, és ennek megfelelően más és más munkakörökben tudunk elhivatottan funkcionálni: van, aki edzőtermet vezet[1], van, aki segítő szakmát választ (mondjuk orvos lesz), van, aki a könyvkiadás körüli teendőkben találja meg önmagát, van, aki nyelviskolát nyit, és van, aki azonosulni tud egy hatalmas multi cég céljaival, és örömmel végzi el azt a munkát is, amitől én speciel teljesen becsavarodtam. (Tudom, my fault, kellett nekem annyit várni a váltással.)

Hogyan álljunk neki a miértünk megkeresésének? Ehhez kicsit bele kell túrnunk a lelkünkbe, és nem biztos, hogy egyedül menni fog. Ha egy lightosabb úton kezdenénk a felderítést, próbáljunk meg visszaemlékezni eddigi életünkre: milyen projektek, munkák voltak azok, amelyek nem hagytak minket aludni az éjjel – és nem azért, mert széjjelstresszeltük magunkat miattuk, hanem mert annyira érdekes, annyira izgalmas volt dolgozni rajtuk, és mert számunkra irtó nagy értéket képviseltek. Mivel foglalkoztunk az életben akkor, amikor minden reggel lelkesen pattantunk ki az ágyból, és alig vártuk, hogy újra a megoldásokat keressük? Mi volt az, ami olyan lendületet, pozitív érzelmi töltetet adott a napoknak, amivel simán kihúztuk a leghosszabb munkanapokat is és közben szinte enni is elfelejtettünk, a nap végén pedig a kimerültséget felülírta egy határtalan elégedettség-érzés? Mivel foglalkoztunk akkor, amikor úgy éreztük, ezt akkor is csinálnánk az életünk végéig, ha egy fillért sem fizetnének érte? Nincs rossz válasz, és a saját érdekünkben kőkemény őszinteséget ajánlok ebben, máskülönben vakvágányra tévedünk.

Ha szerencsénk van, több ilyen élményünk is volt már az életben. Ha nincs szerencsénk, akkor ezek akár igen különbözőek is lehettek egymástól, és ebben az esetben még mélyebbre kell ásnunk. Engem például pár magányos fordítási projekt is ugyanúgy lázba tudott hozni, mint néhány nyüzsgéssel teli rendezvény megszervezése. Na, ebből hogyan hámozzak ki és mit? Sinek szerint az embernek egyetlen miértje van, és hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy valószínűleg nem téved: a miért ugyanis megnyilatkozhat sok formában. Vegyünk például egy segítőt, akinek a miértje, amiért felkel minden egyes nap „a függőségekkel küzdő tinédzserek segítése, életük jobb mederbe terelése”. Ez rengeteg módon valósulhat meg: lehet szociális munkás (pártfogó, vagy családsegítő), egy ilyen fiatalokat segítő szervezet marketingese, pénzügyese, igazgatója, vagy művészetterápiás csoportvezető (ami megint milliófelé ágazhat széjjel: festészet, írás, színjátszás, …), iskolapszichológus, és a felsoroltak (és a fel nem soroltak) tetszőleges kombinációja.

Ha az előző technika nem vezetett sikerre, akkor tovább kell kutakodnunk önmagunkban. Az ember miértje Sinek szerint általában a saját eredettörténetében található; más források ezt úgy emlegetik, hogy a saját legnagyobb traumád fogja megadni az életcélodat – van például egy kedves ismerősöm, akinek a saját anyukájával nagyon nehéz volt a viszonya; ő azt tűzte a zászlajára, hogy anyukáknak segít kapcsolódni a gyerekeikkel: felépített egy tudatos anyáknak szóló kurzust és rendszeres találkozókat szervez, ahol gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket vitatunk meg (és cserélünk tapasztalatokat). Nem tudom, megfogalmazta-e sineki módon a saját miértjét, de a lényeg: ő abban hisz, hogy a boldogabb, kiegyensúlyozottabb anyukák és gyerekek egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb világot tudnak teremteni.

Sineknek van még egy jó trükkje arra, hogy hogyan találjuk meg a miértünket, amiről ebben a videóban beszél, a 11. perctől – vannak erről rövidebb videói is, de ehhez van rendes felirat. (Itt elmagyarázza jobban is, és végül is hozzá lehet adni a transcriptet.) Spoiler: azt mondja, ülj le egy nagyon jó baráttal – nem házastárssal, nem tesóval, hanem egy nagyon-nagyon jó baráttal!!! – és kérdezd meg, hogy miért vagytok barátok. Elsőre általánosságokat fog mondani, így kitartóan kell kérdezgetni, és a „miért” kérdőszót lecserélni a „mi” kérdőszóra: mi az, amit én tudok adni neked? Mi az, amit kifejezetten tőlem, az én személyemtől tudsz megkapni? (Amúgy ez egy nagyon érdekes művelet visszafelé is, most elmerengtem, hogy én mit válaszolnék pár kedves barátomnak – nagyon nem könnyű! És a videóban el is magyarázza, hogy miért – haha – van ez így.) Sinek azt mondja, hogy amikor eljuttok az igazi válaszig, az valószínűleg mindkettőtökben (de benned egészen biztosan) érzelmi reakciót fog kiváltani: elérzékenyülsz, vagy libabőrös leszel (you get goosebumps). Konkrétan az ő esetében az jött ki, hogy „I feel so inspired around you”. Láss csodát: Simon Sinek így szerepel a Wikipédián: „author and inspirational speaker” (nem motivational, hanem inspirational!). Cége honlapján pedig a saját (és a vállalata) miértje: „We are here to inspire people to do the things that inspire them so that, together, each of us can change our world for the better.[2]” (https://simonsinek.com/our-why/) És a „You play the devil’s advocate” egy jó kifejezés, amit meg lehet tanulni a fenti videóiból.

Lehet, hogy ez most egy kicsit sok (túl romantikus, utópisztikus, akármi), amikor az embert maguk alá temetik a hétköznapi problémák. Lehet, hogy nem állunk készen lelkünk rejtett ösvényein bolyongani egyet (az, hogy nincs rá időnk, az csak kifogás, azért ezt lássuk be – time management hints and tips coming soon!). De ha mégis vágyunk arra, hogy az idei évben legalább egy kicsivel közelebb kerüljünk önmagunkhoz és valamicskével önazonosabb életet éljünk, akkor érdemes megvizsgálni a miérteket. Ha felkészültünk nagyot ugrani és munkát váltani, akkor mindenképpen tartsuk szem előtt a munkáltató miértjét (ha nincs fent a honlapon, kérdezzünk rá az interjún). Ha ez még túl ijesztő, akkor a szabadidőnket próbáljuk meg egy olyan szervezet közelében eltölteni, akinek a miértjével azonosulni tudunk: legyen ez egy edzőterem, ahova rendszeresen lejárunk edzeni, kutyamenhely, ahol besegítünk a teendőkbe, vagy egy kisebb szervezet, akiknek a működéséhez hozzá tudunk járulni valamilyen formában (pl. grafikusként szívesen kisegítjük őket pár promóciós kiadvány tördelésével/megszerkesztésével). Az a lényeg, hogy az adott miértet mi is magunkénak tudjuk érezni, különben egy idő után megint azt fogjuk érezni: nem vagyunk a helyünkön.

A miértedet megtalálni nem kötelező, de szerintem nagyon hasznos. Iszonyatos inspiráló erővel bír, amikor az ember megtalálja a sajátját, és a nehézségeken is könnyebb túljutni a miért ismeretében. Kicsit idekívánkozik a japán ikigai koncepció, de most nem fogjuk hagyni, hogy ő is bekússzon ebbe a cikkbe, mert ez már így is hosszú lett – de máskor szívesen írunk arról is. Az életben bevezetendő változtatások kapcsán pedig hadd idézzem végezetül a viccet az egyik hivatkozott videóból: „How many psychiatrists does it take to change a lightbulb?… One, but the lightbulb has to really want to change.”

További videók a témában Sinektől itt, itt és hosszabban itt.

Ha angolul még túl sok, ajánlom magyarul olvasásra, hiszen mind az öt könyve megjelent itthon is: Kezdj a miérttel!, Találd meg a miérted!, Végtelen játék, A jó vezetők esznek utolsónak, Együtt minden jobb.

Érdeklődése iszonyatosan sokrétű, menedzsmenttel kapcsolatos gondolataival jó eséllyel fogunk még találkozni ezen a felületen is a jövőben.

[1] Az én edzőm amúgy nemcsak a saját miértjét kereste meg (és írta ki a falra magának az irodájában nagy betűkkel), hanem összehívta a csapatot és együtt megfogalmaztuk a csapatunk közös miértjét is – igazán izgalmas utazás volt, és nagyon jól jön az útjelző a mindennapokban.

[2] Kiemelés a szerző által, szerintem így világosabban érthető a magyar olvasó számára.