Mindenkivel előfordult már, hogy akár unalmában, akár a fáradtság miatt „ottfelejtette magát” valamelyik social media platform feedjét pörgetvén (scrolling) a képernyő előtt. Az egyik fele az ilyen tevékenységekbe merülő embereknek végül megmagyarázza önmagának, hogy ez csak a jól megérdemelt pihenése volt (a well-deserved break), és nem baj, ha közben semmi értelmes nem történt abban a 20-45-90 percben. A másik felét viszont utoléri a gyötrő lelkiismeret-furdalás (remorse), hogy megint elment az életéből ennyi idő anélkül, hogy bármi hasznos input érte volna. Bárhová is tartozol, most szeretnénk megmutatni neked azt, hogyan tudod belecsempészni ebbe a látszólag passzív tevékenységbe is az angoltanulást. És még mielőtt a jobb felső sarokban lévő piros X-re tévedne a kurzorotok, nem, senkit sem akarok nyomasztani a Learning English with Cambridge, az English Vocabulary (amúgy általam nagyon is hasznosnak vélt) vagy az English with Lucy oldalával. A mi oldalunkat is követitek már, így arról sem esik szó. Inkább törekszik ez a cikk arra, hogy megmutassa, mennyi és milyen sokféle csatornán áradhat felénk a tudás szinte észrevétlenül, ha hagyjuk.

Most persze azt hiszitek, hogy megint jön a „keress az érdeklődési körödnek megfelelő csoportokat” – amúgy egészen magától értetődő – tanácsa. Hiszen annál hasznosabb nincs is, eleve érdekel a téma, bekövetsz minden oldalt, bekéredzkedsz minden csoportba, és a napi ötszáz poszt valamelyikéből csak megjegyzed már azt, hogy jig saw/nightingale/refractometer/whisk meg guitar pick (dekopírfűrész/csalogány/refraktométer/habverő/gitárpengető – kinek mi jut ezekből). Ez így is lesz, vagyis pontosabban úgy, hogy amikor kábé hetedszerre (más elméletek szerint tizenötödszörre) találkozol az adott szóval, akkor az bent ragad a memóriádban, legalább felismerés szinten. Az ismétlés, ismétlődés erején túl azonban van még egy dolog, ami segíthet megjegyezni a szavakat, ez pedig a meglepetés ereje. Na, barangoljunk csak egy kicsit az evidens Facebookon oldalakon túlra akkor!

Nálam ez a kalandozás úgy kezdődött, hogy egy csodás londoni nyaralásból hazatérvén pár évvel ezelőtt annyira szomjaztam a brit enteriőrt, hogy gondolkodás nélkül bejelöltem a Love London és az English Cottages oldalakat, amitől szépen teleszaladt a feedem képekkel életem városáról és a számomra mindennél szebb kis pretty angol countryside kunyhókról. Az esztétika tehát megvolt, pipa. Csak hát az algoritmus figyel, és elkezdte nekem bedobálni, hogy mi tetszhet még… És miután bejelöltem még két elég „normális” oldalt (British History és Cotswolds), a Facebook vérszemet kapott, én pedig hagytam magam elrabolni…

Már nem emlékszem, hogy melyik érkezett előbb az életembe: a Great British Tea Party oldal vagy a UK Post Box Toppers csoport. Az első azonnal elvarázsolt: már a leírása is lényegretörő és elegáns („Enjoying the genteel experience of afternoon tea and celebrating British culture both past and present.”), és csak faltam az érdekesebbnél érdekesebb posztjait. A fő vonal természetesen a teázás, ennek megfelelően van sok kép teáról, teáskészletekről, teázáshoz megterített asztalokról (te tudtad, hogy mi tesz egy Afternoon Tea-t Royal Afternoon Tea alkalommá?). Részletes leírás, hogy mikor mit illendő fogyasztani; receptek a tökéletes teasüteményekhez (tele csodás szókinccsel, ötlettel, megsütnivalóval), uralkodók kedvenc sütijei… De az oldal készítője beavat minket a királyi család életébe is: tevékenységük, felmenőik, híres esküvők, botrányok, régi és még régebbi fotók… Az évszázadokon átívelő divattörténeti írások, álom ruhák, kiegészítők, ékszerek… Épületek, festmények, történelmi események, régi klasszikus brit gyerekkönyvek és készítőik… Nem tudok betelni vele! A nyelvezet olykor elég bonyolult, hiszen magyarul sem feltétlenül mozgok otthonosan ezekben a témákban, de itt is érdemes a kevesebb néha több elvét követni: ha találsz egy érdekes posztot, keress ki a szótárból egy ismeretlen szót belőle. Esetleg kettőt. Sok kicsi – hosszú távon – sokra megy!

Ha tea, akkor tea cosy – ez mondjuk már rég nem kötelező kiegészítő, de képzeljétek, ilyen is létezik (és melegen tartja a teát a kannában, amíg mi a csészénkből szürcsölünk). Ezt speciel most pusztán azért jegyzem itt meg, hogy átvezesselek titeket a másik fent említett csoporthoz, a UK Post Box Toppers-hez, mert úgy érzem, a topper a cosyból nőtte ki magát, bár erre semennyi bizonyítékom nincs. A lényeg: kreatív, horgolással és kötögetéssel foglalkozó emberek szép dekorációt készítenek UK-szerte a postaládák tetejére. Az itt megismerhető szókincs némileg limitált, de engem lenyűgöz, hogy valaki fogja magát, és felhorgolja III. Károly királyt és a koronát egy postaládára. Am I being dull?

Ha így is van, kétségbeesésre semmi ok(om), ugyanis külön csoportokat hoztak létre az ilyen uncsi emberek számára: Dull Women’s Club és Dull Men’s Club. Ezek közül is a másodikat szeretem jobban (be lehet lépni ide is, oda is, nemtől függetlenül, ez itt a 21. század), már a hitvallásuk is a szívemhez szólt: „We love hearing about the simple, every day, unglamorous things you are passionate about, things others think are dull but for you they “spark joy”… As dullsters we do more than watch paint dry, much more…” Arra biztatja a tagokat, hogy ünnepeljék a hétköznapi pillanatokat (celebrate the ordinary) és hogy bátran válasszanak olyan tevékenységet maguknak, ami a világ szemében lehet unalmas, értelmetlen, de számukra mégis élvezetes (do something dull you truly enjoy). A promózott dull-ság megnyilvánulhat így, vagy így, esetleg így – csak hogy egy kis ízelítőt mutassak. A tagok egymás felé tanúsított kedvessége pedig abszolút felüdülés egy átlagos magyar nyelvű kommentszekció olvasása után.

A Dull csoportok számomra abszolút szórakoztató árnyékából már csak egy aprócska ugrás választott el engem a Steps and Stairs Appreciation Society, a The Gate Appreciation Society és a Bathtubs in Fields Appreciation Group csoportoktól… Ezek mindegyike pont az, aminek elsőre látszik. Lépcsők, kapuk és kádak. Kádak mezőkön. Hilarious, bár belátom, kevésbé edukatív, mint az eddigiek.

Akik tanulni szeretnének, ugyanakkor nincs annyi idejük olvasgatni, mint Little Miss Dullnak (nekem), azoknak szeretnék még a figyelmükbe ajánlani pár oldalt, ahol rövidebb impulzusokból lehet turbózni a szókincset. Sokan ismerik a Classical Art Meme jelenséget. Van belőle csoport is, több is, és követhető oldal is (például ez). A készítők egy-egy klasszikus festmény vagy szobor felhasználásával pár sorban csinálnak viccet bármiből, akár önmagukból is (itt), néha pedig el is magyarázzák a megjelenített kifejezés jelentését (mint itt).

Nálam fut még a Poetry Matters oldal is, mert szeretem azt hinni, hogy van közöm a költészethez (bár belátom, az nem ettől az oldaltól lesz), és ott találtam nemrég ezt az idézetet: „Super excited about a brand new week of hanging on by a thread”. Mondjuk, ha az irodai környezetben valaki a hogylétünk felől érdeklődik, akkor azért ne ezzel a mondattal indítsunk, de ugye milyen jó kifejezés ez a hanging on by a thread?

A képi ingereket előnyben részesítők számára ajánlom még a  Sign Appreciation Society-t. Az egész világ beutazható velük és nem haladó angollal is remek jókat lehet mulatni a jelzőtáblákon, kiírásokon, főleg, ha belegondolunk, milyen történés hatására keletkezhetett például ez az aligátoros sign.

Végezetül pedig a haladók figyelmét szeretném felhívni az Extreme Deliberate Misinterpretation privát csoportra. „This is a group where we misread things deliberately for the fun of it.”

… És az ilyen kommentek egy-egy képhez:

„I don’t think teenagers normally like consuming newborns…”

Valamint:

„Cherry flavoured tic-tacs.”

Van még ott bőven, ahonnan ezek jöttek… Úgyhogy arra buzdítalak, te is kutakodj a közösségi média kicsit buggyantabb szekcióiban, és osztd meg velünk kommentekben a (számodra) legnagyobb felfedezéseket. A rejtett kincsek (hidden gems) pihentető, vicces, avagy inspiráló perceket szerezhetnek számodra. Ha pedig csalódás – még mindig ki lehet lépni, le lehet iratkozni; vagy egy extrém pálfordulással elmenni két hétre digitális detoxra. Elvégre itt a nyár – go and have fun!