„Olyan kicsi krumplik vagyunk” („What small potatoes we all are”) – jutott konklúzióra egyszer Charles Dudley Warner (1829-1900) amerikai esszéíró az emberek kapcsán, és amikor ránk jön az értelmiségi depresszió egy-egy tájékozódással eltöltött nap (óra, negyed óra, perc) után, nagyon is át tudjuk érezni ezt a mondatot. Kicsik vagyunk, jelentéktelenek, semmik a gazdaság változásai, a bel- és külpolitika eseményei és a klímakatasztrófa közepette (a sor nyugodtan folytatható különböző globális vagy regionális problémákkal). De te nem azért kattintottál erre a cikkre, hogy teljesen befordulj és az olvasmány végére érve úgy érezd, nincs értelme élni ezen a bolygón itt és most, hanem azért, hogy találkozz pár érdekes angol kifejezéssel. Ezért most megígérem: már kezdem is adagolni őket! A téma pedig az lesz, hogy ilyen pici krumplikként mégis mit tehetünk egy irodai környezetben azért, hogy kicsiségünk ellenére megtaláljuk és gyakoroljuk azokat az apró gesztusokat, melyek jótékony hatásait a mi magunk, a kollégák és/vagy a környezet is megérezheti. Közben pedig még egy kis jókedvet is belecsempészzünk az életbe, in the office, 9 to 5.

A small potato kifejezést az 1700-as években már stabilan használták Amerikában, bár igazán csak az 1800-as évek második felében terjedt el, a jelentéktelen, triviális dolgok szinonimájaként. Onnan ered, hogy a krumpliföldeken dolgozók már a termény betakarításakor külön válogatták a nagyobb szemű krumplikat, a kicsiket pedig, melyek értéke messze elmaradt a szép nagyra nőtt példányokétól, csak félredobták. „The mistake was just small potatoes, and we fixed it immediately” – ha már magyarázkodni kell, tegyük azt stílusosan! Minor issue, mondthatnánk még, No big deal, ha nagyon laza a viszony, és peanuts, munkaidőn kívül („Oh, the manager treats our complaints as peanuts.” 🙁 ) Mutatok egy másik példamondatot is, inspirációnak: „A membership fee of 5 GBP per month is small potatoes in the grand scheme of things”.

A krumpli amúgy rendkívül jó alapanyag, nem csak salátákhoz, köretekhez, rakott krumplihoz, vagy egy minimál, de finom jacket potato-hoz (ez utóbbit paradicsomos babbal ajánlom, egyszerű, de nagyszerű kaja), hanem angol kifejezésekhez is. Érezted már úgy tárgyaláson vagy meetingen, hogy csak beszéltek, csak beszéltek, de valahogy a lényeget nem mondja ki az illetékes? Kérdezzünk rá krumplisan! Íme: „Let’s get down to the meat and potatoes. How much is it?” Ugyanúgy használható, mint a nitty-gritty: „Let’s get down to the nitty-gritty of the actual costs of this project.” Avagy: térj a tárgyra!

A hot potato még mindig nem gasztronómia (hacsak nem épp az asztal felett ültök, kezetekben kés, villa, és valaki már a nyelvét is megégette), hanem egy olyan téma, amiről sokan beszélnek, és heves érzelmeket vált ki. Hot potato az irodán kívül lehet bármi, amit például megpörget a sajtó, vagy amiről sokan beszélnek: „The issue has become a political hot potato.” Az első bekezdésben már említettem pár dolgot, ami ilyen „forró krumplivá” válhat és akár bénítólag is hathat ránk. Viszont épp itt az ideje, hogy tevékenyen is beszálljunk a dolgok alakulásába, ne csak kényelmesen ücsörögjünk, és várjuk, hogy minden jobbra forduljon.  So, don’t be a couch potato!, mert az lusta, nor a potatohead, mert az meg nem okos! „Be the change you wish to see in the world” – mondta Gandhi, és lehet, hogy sokszor úgy érezzük, az irodai munkánk kissé behatárolja a lehetőségeinket ezzel kapcsolatban, én most most mégis összegyűjtöttem nektek pár ötletet, melyek segítségével te is egy kicsit – vagy akár olykor nagyon is – szebbé varázsolhatod a világot, minden egyes nap. Semmi mágia, semmi boszorkányság (witchcraft), lesz benne pár tudatos mozzanat for the greater good, és pár tipp csak a móka kedvéért.

Apró lépések ezek, melyeket lehet, hogy már te is automatikusan megteszel a hétköznapokban. Amennyiben ez így van, most állj meg egy pillanatra és veregesd vállon magad. Tök fontos, hogy ezt így csinálod, és talán nem is sejted, mennyien hálásak neked ezekért. De lássuk hát, miről is van szó!

 

Első körben, a környezetről (the environment).

Kávézni mindenki szeret. (Én nem, de rajtam kívül TÉNYLEG mindenki.) Sok cégnél ingyen jár a kávé, örülnek is a munkavállalók, bár ez nem sok esetben jelent minőséget, de legalább van. Legközelebb, amikor nem egy ilyen de-legalább-van-kávét iszol, válassz olyan kávézót, ahol fairtrade kávét adnak. Szerencsére mostanra már elég elterjedt a jelenség. Ha ilyen feketét fogyasztasz, hozzájárulsz a fenntartható fejlődés biztosításához (általában) harmadik világbeli, hátrányos helyzetű termelők számára. Azért ez megérdemel egy pacsit (high-five)! Vigyél magaddal saját, zárható tetejű, hőtartó poharat, ha nem tudsz beülni a kávézóba, és máris eggyel kevesebb papírpohár kerül a szemetesbe ma. De ha jobban megnézed a kígyózó sort, mögötted hárommal is termosz van a pasas kezében. Az már mínusz két darab szemét mára. Csak így tovább! 🙂

Szemét témában hasonlóan fontos – ha nem még fontosabb – hogy papírt soha ne dobj a kommunális hulladékba (angolul ez a landfill – sokkal kifejezőbb, mint magyarul!). Minél több hasznosul újra, annál jobb nekünk is és a fáknak is. Vagy láttad, hogy a takarítónéni összeönti a gondosan szelektíven gyűjtött hulladékot? Ne őt vedd elő, hanem a cégvezetést. Megfelelő kommunikáció esetén bizonyára figyelembe veszik a panaszodat és találnak valami megoldást. Én például egyszer megkerestem a főnökömet azzal, hogy nem értem, miért Kínában gyártott műanyagokat kapunk ajándékba a vállalattól karácsonykor. Hiszen mi elvileg azért dolgozunk, hogy tiszta legyen a víz és a levegő… Megköszönték, hogy felhívtam erre az ellentmondásra a figyelmet, a következő karácsonyi csomagunk pedig már helyi gourmet finomságokat rejtett! A Think globally, act locally szlogen valósulhatott így meg. De elkanyarodtam. Ne dobj ki papírt! Különben sincs olyan, hogy „ki”, a szemét esetében. Aki látott már szennyezett folyót, tengert, óceánt, vagy nézegetett képet az Afrikának vagy Indiának eladott nyugati szemétről (konkrétan szemétről!), az érti, hogy miről beszélek. És ha fénymásolsz, nyomtatsz – használd a lap mindkét oldalát!

Szerezz be magadnak egy csinos újraszalvétát a reggeli szendvicsedhez. Engem már gyerekként is zavart, hogy napi két alufóliagombóccal (ball of tinfoil) gazdagítom a suliban a kukát. 24 gyereknél ez már szép halom szemét! Úgyhogy vegyél a gyerekeidnek is. És ha van kedvenc munkatársad, lepd meg őt is eggyel. Névnapra, szülinapra, karácsonyra, vagy csak úgy. Nekem majmos van, meg pereces.

Még egy szemetes: a golyóstolladat (biro) használd el, az utolsó csepp tintáig. Ne kérj újat a recepción, amíg el nem fogy a mostani. Én néha még versenyeztetem is őket – melyik fajta bírta tovább… De ezt a témát inkább majd a terapeutámmal vesézem jobban ki.

 

Második körben ejtsünk szót a téged körülvevő emberekről (the people around you). (És ezt a témát kényelmesen össze fogom mosni azzal is, hogy az te miket tehetsz meg önmagadért.)

Apropó, recepció, tudod a recepciós nevét? Ha nem, kérdezd meg a következő alkalommal – nincs abban semmi ciki, ha eddig még nem jött fel… az elmúlt 14 és fél évben, khm… Level 2 feladat: jegyezd is meg! Igazán figyelmes dolog tudni az emberek neveit. Egy korábbi CEO, aki alatt dolgoztam, a csúcsra járatta ezt: minden reggel, kezében a take-away fairtrade (!) kávéjával körbejárta az irodát, mind a 200+ íróasztalnyi férőhelyet, és mindenkinek jó reggelt kívánt, névre szólóan. Mindig megtanulta az újak nevét is, soha nem bakizott. Bírtuk.

Legyél kedves a többi kollégával is! Készíts egy teát valakinek, aki el van havazva! Csavard lejjebb a klímát, ha a melletted ülő fázik! Vagy hozz neki egy pokrócot! Írj egy kedves üzenetet post-itre! Apró, spontán jótettek ezek (random acts of kindness), amelyek figyelmességet, derűt csempésznek az irodai mindennapokba. Mi éltünk így: túró rudik, bonbonkák, picinyke meglepetések közepette. Idillien hangzik, ugye? Nem kell ebből one-man-show-t csinálni, szövetkezz valakivel! Meglásd, lesznek további csatlakozók is a mozgalomhoz!

Post-itről jut eszembe: raktál már ki pacmant az iroda ablakára belőlük? Ez mondjuk speciel pont nem egy környezettudatos játék, de so much fun! Karácsonykor meg karácsonyfát. Húsvétkor nyulat. Ésatöbbi. Az utcáról is látszik, akármilyen magasan vagytok és mosolyt csal a járókelők arcára. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni.

Még egy gondolat erejéig térjünk vissza a kedvesség témához. A college, ahol három évig dolgoztam, bevezette a büfében a kindness-scheme-et. Akkoriban 3 GBP volt egy menü (ebből azért látszik, hogy nem két hete történt), és a kasszánál lehetett jelezni, hogy a következő kuncsaftnak, aki menüt eszik, te kifizeted előre a kajáját. Így bármikor előfordulhatott, hogy az embert az a kellemes meglepetés érte, hogy aznap ingyen ebédelt! A kedvesség pedig kedvességet szül: egyre több és több ember csatlakozott, a hangulat pedig érezhetően pozitívan változott az intézményben.

Ugyanilyen lélekemelő lehet, ha ebédet viszünk valakinek, aki nagyon elfoglalt. A saját készítmény extra jófejség (persze csak ha nem kap ételmérgezést a címzett). Aki nem ilyen bátor, készítsen egy csésze teát a riportokba belefeledkezett kollégának! Az emberek értékelik ezt a fajta figyelmességet. Meg azt a fajtát is, amikor nyitottan állnak hozzá az ötleteikhez. A telekocsi felajánlásokat. Vagy az őszinte bókokat. Nem munkahelyi flörtre gondolok, dehogy! (Very unprofessional!) De vannak helyzetek, amikor igenis belefér egy „You’re looking lovely today, Sally”. A „Great idea you had for the newcomer’s training, Ben”, az „I am so glad you are part of this meeting, you always make meetings come alive” vagy a „What do you think, you always have great insights” mondatok pedig valid elismerést közvetítenek, in a professional manner. Házi feladat: holnap menj be az irodába, és bókolj valakinek! (Vagy ha még ott vagy, amikor olvasod ezt a cikket, akkor még ma délután!)

Tudtad, hogy máshogy szól a hangod a telefonban, ha mosolyogsz, amikor felveszed? Próbáld ki, akár privát hívásokon is! Amikor ügyfélszolgálaton (customer service) dolgoztam, ezt egyszer beletettem egy tréning anyagba, aztán napokig kísérletezgettünk a kollégákkal. Számomra a legnagyobb konklúzió az volt, hogy az a kisebbik nyereség, hogy a vonal túloldalán érzik a segítő szándékot és a lendületet. A nagyobbik az, hogy én is lelkesebben vágok bele a bonyolult ügyek kibogozásába. Ha meg valami egyszerű dolog miatt hívtak, azt is sokkal jobban értékeltem aztán (nem mindegy, hogy „Ja, csak ennyi volt, pfff….” 😛 , vagy „Ja, csak ennyi volt, juhú!” =) ) És ha már telefon: Hívd fel az IT supportot, amikor nincs IT problémád, és kérdezd meg, hogy mizu. (Ne olyankor, amikor full el vannak havazva, azt nem szeretik.) Lásd meg a funkció mögött az embert – és ezt bármelyik másik kollégáról is írhatnám (sőt! az irodán kívül is érdekes felfedezésekre juthatunk, amikor meglátjuk az embert például az ételfutárban – de őt ne hívogasd feleslegesen!). Szóval, IT-s srácok. Hello, mizu…? Én, amikor még bejártam az irodába, mindig vittem nekik sütiket is… soha nem fogadták el… 😀

Lépcsőzz (take the stairs), hogy fitt legyél (ne feledd, sok kicsi sokra megy!)! Szállj le egy megállóval hamarabb! Biciklizz az irodába, ha lehet! Legalább heti egyszer hagyd abba a munkát pont akkor, amikor lejár a munkaidőd! Rendszeresen tarts szünetet (take a break), mert ha stresszes vagy, azt tovább adod másoknak, és az csak ráfaragás. Különben is, a sok komolykodás közepette legyen meghatározott idő (dedicated time) a szórakozásra: (ne csak farsangkor) tartsatok jelmezbált (fancy-dress party), rendezzetek adománygyűjtő sütivásárt (charity cake sale), vagy könyvvásárt ugyanígy (vajon hogyan jutottam én hozzá a cikk alapjául szolgáló kötethez? 😉 ), karácsony előtt húzzátok ki egy kalapból, hogy kit fogtok megajándékozni, írjatok verset az új, szenvedősnek tűnő processzről és ragasszátok ki a nyomtató fölé! Szerezzetek be egy növényt a csapatnak és adjatok neki nevet! Ha féltek, hogy nem bírná a légkondit, vegyetek egy LEGO cserepes virágot, és együtt építsétek meg! (Ugyanúgy adjatok neki nevet!) Fogadjatok örökbe egy állatot az állatkertből! Tartsatok szín-tematikus napokat, amikor mindenki ugyanolyan színbe öltözik! Ennek a szolidabb verziója a csíkos zokni nap. Versenyezzetek, hogy ki termel kevesebb szemetet a munkaidő alatt! Álljatok elő további ilyen ötletekkel! (A „Kocsmázzunk meló után!” nem ér! It’s just not good enough.)

Én hiszem azt, hogy csak azért, mert egy irodában ülünk egész nap, nem kell 9-től 5-ig folyamatosan komolyan venni magunkat – és ez abszolút kivitelezhető úgy is, hogy az nem megy a produktivitás rovására. Talán ez a legutolsó elem lesz csak kivétel, de ez sem biztos, hiszen nagyon kell figyelni meetingen, amikor ezt játsszuk. Hadd prezentáljam nektek a legeslegjobb, de a fenti ötletekkel ellentétben, a főnökség előtt valószínűleg amúgy teljesen vállalhatatlan bullshit bingót. (Lásd a képen.) Némi felkészülést igényel a dolog, mert hiszen többféle bingó-lapot le kell gyártani, hogy valódi versenyhelyzet alakulhasson ki a játékosok között, és a tapasztalat azt mutatja, hogy érdemes a példában szereplő kifejezések legalább egy részét az adott cég vagy csapat tevékenységére jobban jellemző szófordulatokra kicserélni. Mesélték. Mások. 😉 Amennyiben a józan ész (common sense) mégsem engedné, hogy te vidd be az irodába ezt a játékot, akkor legalább szótárazd ki ezt a bingo sheet-et, mert nagyon hasznos business szókincset sorakoztat fel! Hajrá!

 

* A cikk alapjául a Change the World 9 to 5 című könyv szolgált (Steve Henry, Short Books Ltd., London, 2006)

** A cikk írója semmilyen felelősséget nem vállal az ötletek megvalósításával kapcsolatban.

 

B I N G O
24/7 Wing it In the loop Outside the box Shoot from the hip 
Value added Critical path Brain bump Push the envelope Touch-base
Benchmark Game plan Level playing field Reinventing the wheel User friendly
Best practice Road map No-bariner At the end of the day Market gap
Bottom line Join the dots FYI Win-win Singing from the same songsheet