Nyáron olykor előfordul, hogy lazábbak a munkanapok, no meg persze az is, hogy nincs hova tenni a gyerkőcöt, mert épp zárva van az ovi, suli, nagyi-panzió. Utánunk a vízözön, lesz, ami lesz, az ember aznap felpakolja a kölyköt is, és vele együtt érkezik az irodába egy random kedden. És már indulhat is a móka! (Let the fun begin!)

Csak felnőttként értjük meg sokan, hogy ez a buli egészen másmilyen élményt ad gyerekként, mint felelős munkavállalóként – a kicsiknek esetleg feltűnik, hogy anya/apa morcos, de jófej szülő igyekszik ezt nem éreztetni. Amúgy is sejthettük, hogy nem aznapra kell a világmegváltó meetingeket betenni, és ha ügyesen szervezzük a dolgokat, akkor azért némi munka is elvégződhet (some work might get done).

Hiszen, ha mások is vannak az irodában, akkor hamarosan felbukkan egy-egy önjelölt bébiszitter (self-appointed babysitter), akikre rábízhatjuk a trónörököst egy-egy kisebb (5-10 percnél nem hosszabb) idősávra. Erre persze nem feltétlenül szabad építeni, vagy ha rászorulunk, akkor érdemes leegyeztetni előre. Ha nincs ilyen lehetőség, akkor be kell tervezni a délelőttbe a megérkezés-felmelegedés-valamilyen elfoglaltság keresése és az abban való elmélyülés idejét. Ez bőven meghaladhatja az egy órás időtartamot is, főleg, ha a gyerek már járt a helyszínen, és tudja, hogy valamelyik emeleten van egy büfé, és esetleg már magától is eltalál a csokiautomatához (snack machine) – így a rutinosabb munkavállalók nem is szerveznek maguknak 11:00 előttre meetinget ilyenkor.

Mert hát ugye kitaláltuk, hogy bemegyünk együtt. Napokig beszéltünk róla, hogy mennyire izgalmas lesz, DE! De azért majd csöndben kell lenni, egyedül is kell majd rajzolgatni és nem szabad körbe-körbe forogni (to spin around) az irodai székeken, meg a lépcsőházban rohangálni. A poronty pedig lelkesen bólogatott végig, hogy igen, érti, és ő aztán SOHA! És akkor eljön a várva várt nap, a gyereket pedig már a tömegközlekedési eszközökön sem lehet kordában tartani, annyira izgatott – pedig máskor már olyan szépen, kulturáltan utazik.

Érkezésnél a gyerek, ha ovis, általában kicsit még jobban „összemegy”: picike a beléptetőkapuhoz, alig éri fel a gombot a liften, és a recepción se látszik a pult mögött. Apa/anya asztalához érkezvén megtörténik a terepszemle. Itt ezen a ponton megetetjük, megitatjuk, elvisszük pisilni, aztán elővesszük az otthonról hozott színezőt és sok-sok színes ceruzát, és megpróbáljuk a lehetetlent: dolgozni. Egyes családbarát munkáltatók külön termet alakítanak ki a gyerekkel érkező kollégáknak, színvonalas játszósarokkal – így hátha elkerülhető az, amiért igazából a gyerek nagyon is szeret az irodába járni: végre leültetik egy üres gép elé, hadd nézzen Toy Storyt. Az ötlet nem teljesen elborult, hiszen jó eséllyel nyerhetünk itt magunknak egy nyugis másfél órát. Másfél óra alatt pedig egy gyerek-stresszben lévő anyuka/apuka egy csomó mindent képes elvégezni![1]

Ha sikerült bármilyen módon pár órányi értékes munkaidőt kreálni magunknak, az nagyszerű, de számoljunk azzal, hogy a gyereken előbb-utóbb felülkerekedik a mozgásvágya, és ahogy egyre többen bemutatkoznak neki, már nem is lesz annyira félénk fel-alá rohangálni az open office-ban. Nálunk például remek jó bújóhelyek is vannak ekkora méretűek számára! Ugyanakkor ez is olyan móka, ami egyedül uncsi, és akkor jön az „anyaaaa/apaaaaa, gyere veleeeeeeem”.

Erre a magányos kószálásra remek megoldás, amikor a cég maga hirdeti meg a „Bring Your Kids to Work” napot. Ilyenkor természetesen az aprónép lefoglalásában is kiveszi a vállalat a részét: bohócot bérel, animátort, kézműves foglalkozásokat tartanak a meeting termekben, kincskeresést (treasure hunt) szerveznek vagy filmvetítést, ami a Jupiter meeting roomban majdnem pont olyan élmény, mint egy igazi mozi! A gyerekek számára igazán különleges egy ilyen nap, a munkavállaló pedig úgy érzi: a munkáltató elismeri és értékeli a szülői szerepét is. Emberközpontú vállalati kultúrára (human-first/people-first company culture) vall az ilyen jellegű rendezvények megtartása, ami végső soron erősíti a lojalitást (to strengthen loyality), és alacsonyabb fluktuációhoz vezet(het) (to lead to lower employee turnover).

A gyerekek jelenléte óhatatlanul is azt hozza magával, hogy kollégában meglátjuk az embert (the person behind the job): a vállalati merevség (corporate rigidity) darabjaira hull, és egy természetes őszinteség (natural authenticity) járja át a teret. Hiszen ki az, aki ugyanazokkal a szavakkal kéri meg a mellette ülő kollégát és egy ötévest arra, hogy ne doboljon már a tollal az asztalon? A munkatársak ilyenkor bepillantást nyernek a hétköznapjainkba, és ez – jó esetben – közelebb hoz minket egymáshoz. Ahogy a büfébe indulunk a kóláért nyivákoló gyerekkel, egészen biztosan önazonosan járunk majd el, így olyan oldalaink is megmutatkoznak, amik eddig rejtve maradhattak mások előtt. Ez pedig erősíti az empátiát a kollégák között (to foster stronger interpersonal empathy), sőt, olykor akár falakat is lebont (to break down walls/silos).

Most, hogy már minden oldalról látjuk, mennyire hasznos lehet, ha bevisszük a trónörököst egy-egy napra az irodába, azért hadd adjunk pár tippet, hogy valóban mindenki számára élvezhető legyen ez az alkalom.

  • Legyen nálatok pár, otthonról könnyen elhozható, a gyerek számára ismerős, és kedvelt játék: színező, kisautók, Pötyi baba, de akár gyurmakészlet, kirakók, könyv(ek). A lényeg, hogy a gyerek szívesen eljátsszon velük addig, amíg neked épp koncentrálnod kell. Ne pakold ki az egész mindenséget egyszerre elé, maximum kettőt, hogy abból választhasson (a kicsik idegrendszerét amúgy is sokszor túlterheli, ha túl sok opció között kell dönteni; ugyanakkor meg döntést hozni szeretnek, szóval a két lehetőség prezentálása és a döntés szabadságának meghagyása remek megoldás).
  • Ha nem akarod az egész napot azzal tölteni, hogy a büfé és az íróasztalod között ingáztok, akkor készíts be sok nassolnivalót. Egészségeset, egészségtelent, amilyet szeretnétek és amilyet szoktatok. Ne tudjon a gyerek azzal érvelni, hogy nincs mit enni és MUSZÁJ büfézni. Sose muszáj. Csak ha te is akarsz! 😉
  • Beszéljétek át a szabályokat előre! Ilyesmikre gondolok: A folyosón nincs szaladgálás, de ha végeztünk, elmehetünk a játszótérre. Nem szabad megnyomni semmilyen gombot kérdezés nélkül! Amikor felveszem a fejhallgatót, akkor csöndben kell lenni! Azon az ajtón nem kopogtatunk be állandóan (amire az van írva, hogy CEO), de a fénymásolószobába be-bekopoghatsz, ha szeretnél kicsit felfedezgetni.
  • Még így is nyilvánvaló és a legfontosabb szabály: ne időzíts semmilyen vérkomoly találkozót erre a napra! Van, hogy hiábavaló minden előkészület, a gyerek, az gyerek, és ki tudja, mikor készül ki az új helyzetben.
  • Gondold át előre, hova tudtok lelépni, ha a gyermek kiborul (to have a meltdown), vagy ha tényleg muszáj kicsit átmozgatni, megfuttatni két hosszabb irodai bent lét között.
  • Értesítsd előre a kollégákat! Persze nem kell all-employee köremailt írni, de akik a te boxod körül dolgoznak, jó, ha tudják, mire készüljenek. (Lehet, hogy lesz közöttük egy, korábban már említett önkéntes bébiszitter!) Udvarias, mások felé tiszteletet mutató eljárás.
  • Ne bízz az irodai wifiben! Ha a gyermek már kütyüzik, legyenek letöltve a legfontosabb játékok, filmek. Egyes cégeknél korlátozva vannak a letölthető tartalmak, még a vendég wifin keresztül is. Streaming szolgáltatók se biztos, hogy elérhetőek. Ne kockáztass!
  • Ha teheted, foglald be az egész napodat a naptárban: „busy” vagy az „internal only” beállításokkal elkerülheted, hogy pont aznap találjanak meg valami olyasmivel, ami gyerek nélkül is nehezen menedzselhető. Persze szeretnénk egy valamennyit haladni is aznap, de mégis: legyen a gyerek az első!
  • Adjunk a gyereknek munkát! Válogassanak fénymásolatokat, rakjanak rendet a fiókodban, osszanak ki post-it tömböket a kollégáknak! A gyerekek nagyon szeretik, ha végre fontosnak érezhetik magukat (feeling important), ne vegyük el tőlük ezt az örömöt!
  • Ne várj önmagadtól 100%-os produktivitást, attól csak stresszes és frusztrált leszel (you end up feeling stressed and frustrated). Ez most egy ilyen „bármi közbejöhet”-nap. Majd ha kinyit az ovi/suli, majd akkor dolgozol ezerrel! A nagyon komoly elmélyülést kívánó feladatokat ütemezd máskorra (save deep-focus tasks for another day)!
  • Meséljünk előre a gyereknek arról, hogy kikkel fogunk találkozni, és bemutatkozásnál a nevek mellé tegyünk kicsi magyarázatot is, hogy ki mivel foglalkozik. A gyerek nyilván nem fog tudni mit kezdeni azzal, hogy „ő itt Dávid, az IT-sunk”, vagy „ő itt Gitta, a recis”. „Ő itt Dávid, ő segít megszerelni a laptopot, ha valami gond van”, és „Amikor bemegyünk, először Gittával találkozunk, ő fogad mindenkit az irodában. Majd megnézzük az asztalomnál, hogy van-e elég toll, és ha nincs, később kérünk tőle párat”. De említhetünk valami munkától független dolgot is: „Ő itt Gergő, ő is nagyon szereti a versenyautókat, ahogy te is.” Az ilyen bevezetők könnyebbé és kevésbé ijesztővé teszik a gyerek számára a társas érintkezéseket (these make social interactions smoother and less intimidating for the child) a nap folyamán.
  • Végül, és nem utolsó sorban, legyünk tekintettel arra, hogy nem minden kolléga örül a gyereknek. Ezt semmiképp sem kell magunkra venni, nem tudhatjuk, milyen határidők vagy más stresszfaktorok szorongatják éppen az illetőt. De ha látjuk, hogy zavarunk, akkor igyekezzünk csökkenteni ennek mértékét.

 

Itt egy videó egy remek hangulatú Bring Your Kids to Work Day-ről, nézd meg, és nevess a gyerekekkel együtt!

[1] Ha azelőtt képernyőmentesen neveltük a csemetét, akkor viszont nem ajánlatos első körben az irodában vetíteni neki hosszú feature filmet!