Nincs már sok hátra a nyárból, fogynak a szabik, ritkulnak a nyaralások. Talán még jut pár egynapos program (daytrip), még egy kis láblógatás egy vízparton, vagy egy régóta várt koncert valahol, és feldereng végre a rémesen fárasztó és unalmas (tedious) helyettesítések vége is – de te mégsem érzed jól magad. Nem az általános ősz eleji depi kerülget, hanem valami sokkal mélyebbről jövő szorongató érzés: megfogalmazódott benned – itt az idő továbblépni (it’s time to move on). Ne távozz angolosan (to take French leave[1])! Mi most összeszedtünk egy halom hasznos kifejezést és szófordulatot, amelyek ebben a nagy pillanatban a segítségedre lesznek.
Mivel a felmondás egy igen nagy horderejű döntés és sokszor nagyon erős érzelmi munka folyik a háttérben (strong emotional work in the background), nem megyünk bele annak a latolgatásába, hogy mikor jó, mikor hasznos, és mikor szükséges kilépni egy munkahelyről. Persze van erről is millió videó, de hadd ne mi lökjünk le senkit se a szakadék széléről (to push someone over the edge). Így ennek az írásnak a fókuszában leginkább a felmondás egyes lépései fognak állni. Egy ilyen döntés nem csak minket érinthet (jól avagy rosszul), hanem a főnökünket és a kollégáinkat is, érdemes hát úgy alakítani a dolgokat, hogy ne égessünk fel magunk mögött minden hidat (to burn all the bridges behind us).
Az első és legfontosabb szabály, amit a legtöbbet emlegetnek a témával foglalkozó videókban az az, hogy felmondási szándékunkat nem kötjük senkinek az orrára. Leírom még egyszer: SENKINEK. Akármennyire is jóban vagyunk „úgy amúgy is”, vagy ha a kedvenc ügyfél telefonál be, aki valószínűleg legközelebb már nem minket fog elérni – ez egy olyan információ, amit legelőször a legfőbb illetékessel kell közölni: a főnökünkkel. Irtó kellemetlen (bad, awkward, ugly, problematic…), ha legkedvesebb kollegánk vagy ügyfelünk merő szívfájdalomból kikotyogja a dolgot idő előtt – a bizalomvesztés borítékolható, no meg sose jó az irodai pletykák (office gossip) főhősévé válni. Persze mondhatjuk, hogy „akkor már úgyis mindegy”, de nem, egyáltalán nem mindegy. A szakmaiságot ne dobjuk a kukába az utolsó pár hetünkben sem: nem veszi jól ki magát. Elvégre is munkahelyi életünk bármely jelenlegi szereplőjével keresztezhetik egymást még útjaink (to cross pathways), akár egy másik cégnél, akár szabadúszóként. You never know.
Magát a folyamatot alaposan meg kell tervezni és megtenni az előkészületeket (ebben a zseniális videóban azt a kifejezést használja Jennifer, hogy to have a few ducks in a row and quacking; vagyis mielőtt bármit mondanál bárkinek… állítsd sorba a kacsáidat! 😀 ). Semmi hirtelen felindulás, abból csak bénázás lesz és mint tudjuk, az első benyomások nagyon fontosak, de hidd el, az utolsók is nagyon bevésődnek az emberek agyába. Nagyon lényeges gondolat még a videóban, hogy az, ahogy eljössz, téged minősít, az, ahogy ők bánnak veled ebben a folyamatban pedig őket. Tehát ha mocskok, egyrészt ne vedd magadra, másrészt pedig ne ereszkedj le a szintjükre (don’t drop down to their level), egyszerűen nem éri meg (it is not worth it).[2]
Mínusz egyedik lépésként meg kell írni a felmondólevelet – de még nem elküldeni! A legkönnyebben úgy kerülhető el ez a hiba, ha a címzett sort üresen hagyjuk. Még mielőtt bárki megfutamodna: ez nem akkora falat, mint amekkorának tűnik, pár sor bőven elég, ráadásul Jennifer ad egy remek sablont is az előbb hivatkozott videó végén. Ennek a levélnek célja nem az, hogy részletesen kifejtsük az okokat, hanem csupán annyi, hogy írásos nyoma legyen a kilépési szándéknak, hiszen csak ez alapján kezdődhet el a procedúra. A szokásos üzleti levél formulák tökéletesek lesznek, ezek segítségével én is összedobtam most pár variációt:
Dear Mr/Ms …,
Hereby I would like to inform you about my intention of resigning./This email is to inform you about my resignation./I am writing to you to inform you about/to announce/to hand in my resignation./I am writing to you to announce that I am officially resigning.
I no longer wish to fulfil my current position.
Let me know how I can help to make this transition smooth for you.
Kind regards/Yours sincerely…
Tényleg nem kell több három sornál. Nyomtassuk ki, lehet, hogy szükség lesz rá ebben a formátumban, és tegyük egy nem átlátszó mappába, amit magunkkal viszünk a meetingre. A mappa amúgy arra is jó lesz, hogy belekapaszkodj, ha támaszra lenne szükséged a nehéz pillanatokban[3].
Nulladik lépés – meetinget kérni a főnököddel. Nem mindenki érti, hogy miért fontos ezt mindenképp személyesen közölni, de egyszerűen csak így a legkorrektebb[4]. Lehet persze érvelni, hogy de ha a cég velem nem volt korrekt, akkor én miért legyek az – egyrészt, az ilyen helyzetek felmérését rátok bízzuk, másrészt pedig az, ahogyan eljövünk, szintén egyfajta benyomást kelt a volt munkáltatóban és kollégákban, és egyáltalán nem baj, ha ez a benyomás történetesen pozitív. Egyszerűen a szakmai tekintélyed (professional reputation) emelkedik, ha az üzleti etiketthez tartod magad.
Ha ezt abszolút a tökélyre akarjuk fejleszteni, akkor ezt a videót ajánlom követni[5], bár én egyes húzásait már nagyon mesterkéltnek találtam. Például az „I have nothing but good things to say about this organisation.” mondat lehet, hogy nem hangzik őszintén bizonyos közös tapasztalatok után; de az, hogy nem áll szándékodban a sérelmeidet dédelgetni, roppantul érett hozzáállást közvetít.
A fent említett videó arra is kitér, hogy előfordulhat, hogy te nagyon professzionális vagy, de a munkáltató nem annyira és úgy megorrol rád, hogy azonnal kikísértet a securityval. Erre az esetre egy gyors, szinte észrevétlen felkészülés: legyen összepakolva az összes legszükségesebb cuccod, amit magaddal akarsz vinni. Egy rapid rendrakás az asztalon bármikor beiktatható, és ne felejtsd el letölteni a laptopról azokat a személyes fájlokat, amelyeket amúgy sem szabadott volna oda menteni. Just in case.
És akkor jöjjön a neheze: maga a meeting. Hacsak nem voltál a fősuli színjátszó körének kiemelkedő tagja és jársz azóta is impró workshopokra, érdemes rendesen felkészülni erre is. Nyugodtan írj egy vázlatot arról, amit mondani szeretnél, sőt, tedd be a mappába a felmondásod mellé, és akár használd is beszéd közben. (Nehogy felolvasd!!!) Kezdheted így: „This is a really difficult situation for me, and I have some notes that I’ll be referring to during this meeting”. Több videóban is láttam, hogy kifejezetten javasolják, hogy őszintén beszélj arról, ha rosszul érint téged a dolog. Egy jó főnök amúgy is figyel az alkalmazottaira, egy ilyen nyitás után pedig remélhetőleg még jobban. Alapvetően nem kell sokáig hímezni-hámozni (to beat around the bush), a ragtapasz is akkor fáj a legkevésbé, ha gyorsan rántják le: „I have asked you to meet me today because I am handing in my resignation”. Vagy: „This is really difficult for me now, but I am resigning from my job today.” Az eddigi közös munkától, a helyzettől és persze a szereplőktől függ, hogy milyen reakciók következnek. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy kimaradt az összes udvarias „I would like to”, „I think” és társaik. Te már döntöttél, nincs itt semmilyen maybe. Csak szépen határozottan: I AM resigning today.
Kitérő – az ellenajánlat (counteroffer). Lehet, hogy te már nem szeretsz ott dolgozni, de ők nagyon is szeretnek téged; olyannyira, hogy most, ebben a kényes pillanatban akkora zsák plusz pénzt ajánlanak neked, hogy meginogsz. És mindig előállhatnak olyan helyzetek, ahol ezt el is lehet fogadni. Ugyanakkor most láttam valamelyik felmondós videóban, hogy az ellenajánlatot elfogadók 90%-a hagyja ott a munkahelyét az eredeti felmondási kísérlete utáni egy évben. Itt is az önismeret a kulcs szerintem: tudd, mik a pontos okai a felmondásodnak, tudja-e azt kompenzálni a plusz pénz meg az AYCM kártyád upgrade-elése.
Szinte biztosan rá fog kérdezni a veled szemben ülő, hogy miért jutottál erre az elhatározásra. Nagyon fontos, hogy egyrészt nem vagy köteles válaszolni erre, másrészt pedig több olyan általános választ is megfogalmazhatsz, ami nem tünteti fel negatív színben a céget. Ilyen lehet például az „an opportunity came in my way”/”I was given an opportunity I could not turn down”, ha már megvan az új helyed; az „I really needed a fresh start” vagy „I am taking a totally different career path”, ha más karrierútra kanyarodsz rá; „I need to change the scenery”, ha mondjuk elköltözöl és azzal függ össze a váltás. Nagyon fontos, hogy nem ez az a pillanat, amikor panaszkodni kezdünk a finance team munkájára, a légkondi működésére, a kollégák ostobaságára vagy a processzek nehézkességére – ezekkel akkor kellett volna előhozakodni, amikor még itt dolgoztunk. Nem tanácsos azzal a szándékkal megjelenni, hogy majd most végre jól megmondjuk a magunkét (to give them a piece of my/your/his/her… mind). Ha volt, ami dühített, most már késő: a balhétól se a cég nem fog jobban működni, se minket nem akarnak majd többé látni, de azt el lehet érni békésen is. Amúgy pedig, az alapos HR processzekkel rendelkező cégek általában levezetnek egy kilépő interjút is (exit interview), és ott részletesen is kikérdeznek. Ott jobban bele lehet menni az okokba, de a diplomatikus stílus megtartása akkor is erősen javallott (highly recommended).
Általában ezen a ponton kerül szóba a felmondási idő (notice). Akármennyi videót néztem, mindenki két hetet javasolt, én meg magamban röhögtem (kínomban), hogy bárcsak. Nálunk ez nem így megy, a legtöbb munkaszerződésbe bele van írva, hogy felmondás esetén mennyi ideig várják még el a munkavállaló aktív szerepvállalását, és ez sok multinál akár két hosszú hónap is lehet, sőt… Megpróbálhatsz ilyenkor tárgyalni ennek a lerövidítéséről, de nem biztos, hogy van ebben mozgástér.
A felmondási idővel kapcsolatban a legjobb kérdés, amit feltehetsz, az az, hogy mit várnak el tőled a fennmaradó hetekben. Hogyan segítsd az átmenetet a cég életében, hogy a lehető legkevesebb fennakadást okozza (to minimise disruptions) a távozásod, szükség van-e arra, hogy betaníts valaki újat (to train a newcomer). Lehet, hogy van valami zseniális ötleted az átállás megkönnyítésére, a főnököd pedig – aki lehet, hogy nem is sejtette, mire készülsz, és most, bár uralkodik magán, kissé zaklatott – hálás lesz minden konstruktív javaslatért. Ugyanakkor, ha őt valóban felkészületlenül érte a helyzet, lehet, hogy azt kéri majd, hogy egy másik meetingen beszéljétek meg ezeket a részleteket. Bólints rá, át kell még gondolnia a dolgokat, te pedig ugyanolyan együttműködő leszel a felmondási időd alatt is, mint azelőtt voltál. Mondd el esetleg, hogy miben számíthatnak rád (to communicate what you are willing to do), így nekik is könnyebb lesz tervezni.
Apropó, hála! Nagyon profi, ha elmondod ezen a meetingen, hogy te miért vagy hálás ennek a cégnek, miket köszönhetsz az itt töltött időnek:
- I am really grateful for the opportunities I was given in people management.
- I am so happy I could see this company double its revenue and take an active role in that as a sales person.
- The training sesssion on data analysis have helped me a lot to fully understand the background processes and deepen my skills in … and I am extremely grateful for that.
- I would like to thank you specifically for being such an understading boss during my illness.
- I am thankful that the team has put up with me for so long – I know I am not always very easy to handle.
- Bármi.
Kérdezz rá, hogy milyen formátumban juttasd el a felmondólevelet, esetleg kit tegyél még copyba. Ha nyomtatva szeretné, akkor nyújtsd át neki (ugye, ez volt az egyik „kacsád”!), ha e-mailben, akkor a meeting után nyomd meg a küldés gombot. Nagyobb vállalatoknál ilyenkor körbezsong a HR osztály is, készülj rá.
Végre elérkeztetek ahhoz a ponthoz, hogy megtárgyaljátok: ki és hogyan fogja bejelenteni a távozásod. Ez egy kényes és tisztázandó kérdés, mindenképp térjetek ki rá. Team meeting végén jelenti be ő, vagy te, vagy valaki más, küld-e valaki e-mailt erről, ha igen, kicsoda, és kiknek pontosan. Mindezt mikor?
Ha mindent megbeszéltetek, végre fellélegezhetsz: megcsináltad! Egyetlen dolgod maradt: a felmondási időben is lelkiismeretesen elvégezni a munkádat. Ez is a profizmus része. Az emberek emlékezni fognak arra, hogy milyen volt veled dolgozni, és ez alól az utolsó pár hét sem kivétel. Ráadásul, ha valami miatt mégis visszatérnél egyszer a vállalathoz (to end up bomeranging back to the company[6]), sokkal szívesebben fognak látni, ha nem trollkodtad szét az utolsó heteket. És persze az utolsó napodon vigyél sütit! Na jó, ez nem volt benne egyik videóban sem. De például rám egy ilyen lépés irtózatosan pozitív benyomást tenne. Csak mondom (Just sayin’.).
Itt meg tudsz nézni egy harmadik jó videót ugyanerről a témáról hat percben, kevesebbet beszélnek magáról a folyamatról, kicsit hosszabb felmondólevelet írnak és 1:25-nél még viccesek is.
Itt megnézhetsz egy olyan felmondást, amiben nem követik az általam felvázolt stratégiát, mégis lesz hepiend. 😉
Ez pedig egy akkor alkalmazható felmondási módszer, ha egy musical az életed. Kérlek, hívj meg a premierre! Ja, és nem mellesleg, tanuld meg az összes kifejezést a dalból, az összes csemege!!! (Stick a fork in me, I’m done – szó szerint: szúrjatok meg villával /mint a húst vagy a sütit sütés közben/, készen vagyok; that’s a fact – ez tény; allow me to tell you how I feel – engedd meg, hogy elmondjam, hogyan érzek; I’ll tell you, sir, with tact – tapintattal közlöm önnel, uram; I’ll leave the curse words out but here’s the deal – kihagyom a trágár szavakat, de ez a helyzet… A maradék szótárazását pedig rátok bízom – ez a házi!)
[1] Hát ez elég vicces, hogy az angolok szerint meg a franciák ilyenek, hogy csak lelépnek szó nélkül – a kifejezés a 17. századból ered, amikor még egyesek (a franciák? az angolok? ki tudja…?) anélkül távoztak a bálokból, közösségi összejövetelekről, hogy a vendéglátóiktól elköszöntek volna.
[2] Az általam megnézett videók legtöbbje brit vagy amerikai – ők azért is hangsúlyozzák ennyire a pozitív befejezés fontosságát, mert azokban a kultúrákban nagyon is élő jelenség a referencialevél kérése. Bármelyik új munkáltató kérhet ajánlólevelet egy korábbi főnöktől vagy munkatárstól, hát érdemes kikövezni számukra az utat, hogy ha írniuk kell majd valaha valamit, akkor csupa jó dolog jusson eszükbe rólunk.
[3] Ezt majd a következő hivatkozott videóban fogja javasolni Dan, a Szavak Varázslója (The Wizard of Words)
[4] Nyilvánvalóan, ha a főnököd egy másik országban csücsül, egy videóhívás is megteszi. De be kell tervezni, neki is, neked is.
[5] Mínusz a nagyon angolszász húzásokat belőle.
[6] A to boomerang itt azt jelenti, hogy visszatérni, de a szótár szerint van olyan jelentése is, hogy rosszul sül el, visszafelé sül el (egy terv).